Goda Gertrud: Nagy Gy. Margit gobelinművész (Officina Musei 14. Miskolc, 2006)

szövő műhely: csaknem betölti a testes kézi szövőszék. Rajta a pengő láncfonalakra feszített, készülő munka. Egy hat négyzetméteres gobelin, amely a nagykanizsai tanács házasságkötő termét díszíti, ha elkészül. A szövőszék mögött, a falon a méretazonos festett karton. Stilizált népviseletbe öltözött menyasszony s vőlegény. ...- majd így nyilatkozik e műve kapcsán az alkotó: Ezt a gobelint, amin most dolgozom, négy éve csinálom már. Az ember beleszövi egy-egy munkájába az életét, örömeit és csalódásait, egész valóját, a munka élete szerves részévé válik, .. .kínlódik, küzd az anyaggal, lebont s újrakezd egy-egy részletet, jobban megszenved az egészért néha, mint a szobrász vagy a táblaképfestő valamely munkájáért." A gobelinbe fektetett irdatlan munka és annak megfizethetetlensége készteti a kortárs művészeket a kísérletezésre. A változtatást a gyorsuló tempó, no meg a megélhetés generálja. Nagy Gy. Margit az 1970-es években az úgynevezett „előfonattal" kezd dolgozni. A technika még a klasszikus, de a vastag, pasztózus szál alkalmazása felgyorsítja a folyamatot. Ilyen módon születtek a Siratok (1975) (Herman Ottó Múzeum tulajdona) ismert asszonyai, vagy szeretett bohócarcmásai (1977). A felvetés sem lehet sűrű, s ezáltal a szövés gondosságára még inkább figyelni kell, mivel a vastag fonalak nehézkesebben követik a formát. S itt meg kell jegyezni: amennyire a túl finom részletekkel előállított gobelin is elveszíti a technika nyújtotta szépséget, igaz ez a másik végletre is! Nagy Gy. Margit álló szövőszéken dolgozott, azaz ilyenkor a húrként kifeszített láncok függőleges helyzetűek, s úgy ül előtte az orsók sokaságával a munka közben. A rajzolatot kiadó színes vetüléket pedig erőteljes függőleges csapásokkal tömöríti a szálak közé. Az eljárás azonban nem követeli meg, hogy maga a kompozíció ami az értelmes, rajzi mi voltot illeti - ugyanilyen helyzetben legyen az előállítás során. Valamennyi gobelinnek van egy látható, finom bordázottsága, ami a láncfonalra utal. A mű tervezésekor, tekintettel a méretre, eldöntésre kerül, hogyan fog készülni. Ha a vonalritmus inkább függőleges, és súlyosnak ígérkező mű válik majd belőle, akkor éppen oldalára állítva szövik.