Goda Gertrud: Nagy Gy. Margit gobelinművész (Officina Musei 14. Miskolc, 2006)

Ferenczy Noémi tapasztalatait papírra is vetette. Örököseivé lett tanítványai írásban is olvashatták azokat a nagyon hasznos megállapításokat, amit a mellette eltöltött évek alatt a gyakorlatban tapasztaltak. A Magyar Nemzeti Galéria Adattárának átadott dokumentumokat Jankovich Júlia bevezető tanulmányával a Corvina Kiadó 1983-ban megjelentette. A könyvben közölt tervek és kész munkák együttes tanulmányozása segít felismerni, mire képes az ecset a színes foltok rendszerével, és mire a fonallal és a hasűr technikával a szövő. A színek egymásba kapcsolásának lágy átmenetét biztosítja a „hasür", ami leginkább úgy képzelhető el, ahogyan két kezünket egymásba kulcsoljuk. A legfőbb alkotói élményt pedig maga a szövés nyújtja. 1943. okt. 29-én Marosfőn írt parainesisében Ferenczy Noémi így hivatkozott Tolnay Károly (Charles de Tolnay) művészetelméleti munkájára, ami annyira igaz Nagy Gy. Margit szemléletére is: „A Tolnay-féle gobelin teória szerint a gobelinnél az élmény (ellentétben a többi művészetekkel) munka közben keletkezik, a gobelin az élmény nem pedig egy élményből lesz a gobelin... Mindig a mű az élmény, mert a művésznek a természet vagy a műhöz szükséges adatok vagy ötletek, melyeket a természetből kap, mégsem olyan fontosak soha, mint a mű maga. A közvetlenül látottak lefestése, utánzása elvben a látottal szemben hanyatlás, ha ez a lefestés nem pedig újra alkotás." A mű visszája tulajdonképpen a megdolgozott felszín. A munkafolyamat során valóságosan csak a függőleges láncok mögé elhelyezett tükörben látszik a végleges nézet. Ez még inkább leköti a figyelmet, s nem véletlen, hogy e hallatlan aszkézist igénylő, koncentrált munkára minden szépsége ellenére csak kevesen vállalkoznak, s azok is mindig ki-kikacsintanak valami gyorsabb eredményt felmutató megoldás felé! (Tulajdonképpen a klasszikus eljárás hordozza magában a megújhodás kényszerét.) Ferenczy Noémi, mint főiskolai tanár kevés jelét adó szeretetével volt növendékeié. Egy-egy műve elkészültekor - örömét megosztandó - meghívta tanítványait puritán műtermébe, ami egyúttal otthona is volt, s ahol mindössze négy ülőalkalmatosság létezett. Ettől több embert egy időben nem tudott vendégül látni!