Bencsik János: Kapitalizálódó gazdaság, polgárosodó társadalom (Officina Musei 13. Miskolc, 2003)

IV. A VÁROS TÁRSADALOMRAJZA: CSOPORTOK, RÉTEGEK, OSZTÁLYOK

A város törekvése központszerepének erősítésére A szabadságharc bukását követően Tokaj számára is új helyzet állott elő. Úgy tűnhetett akkor is, visszatekintve most, hogy a császári birodalmi adminisztráció bizonyos átrendezést, átszabást tartott fontosnak és célravezetőnek. „Magyarország megmaradt törzsterületének széttagolását tartották közigazgatási téren a legfontosabbnak. A már 1849-ben 5 katonai kerületre darabolt koronaországban most 5 a korábbi felosztással nem teljesen egybevágó közigazgatási egységet alakítottak ki. Politikai végcéljuk az volt, hogy a birodalom legnagyobb és legnépesebb koronaországa kerületekre tördelve végül is széttagolják. Az 5 kerületi székvárost Sopront, Pozsonyt, Kassát, Nagyváradot és Pest-Budát tették meg a polgári közigazgatás központjává is".

1 Ebben a helyzetben Tokaj törekvése a település szempontjából előnyösnek tünt. A közigazgatási intézmények bizonyos átprogramozása, továbbá kiépítése új, kedvezőbb lehetőséget kínált Tokajnak. Feltétlenül figyelembe veendő azon körülmény, hogy a Tokajjal rivális településeket támogató vármegyei urak időlegesen háttérbe szorultak. Az első ilyen kínálkozó alkalomról az elöljáróság 1851. februárjában tárgyalt. 1. Ekkor napirenden volt a járásbíróság, a járási törvényszékek szervezése. A város vezető testülete a megyéhez (pontosabban a megyei kormányhivatal elnökéhez) írott beadványában ekként sorakoztatta érveit a kedvező döntés kicsikarására, hogy ugyanis Tokajba telepítsék a járási törvényszéket: a) A megyei rendszer fennállása óta a járásnak mindig Tokaj volt a székhelye, s innen vette az nevezetét is. b) Keresztúrban a perlekedő igényeinek megfelelő szálló és étkezési helyek hiányoznak, a piacza semmit sem ér. c) Mert Tokajban összpontosul a közlekedés úgy szárazon, mint vízen, ez a hely pénzügy és csendőrség fő szálló helye. Itt lesz adóhivatal megtelepítendő, itt létesül fő dohány raktár. Ezen hivatalok összessége a törvényszék követelése mellett harcol. d) Mert a postahivatal is Tokajban van, mint aztán a városi hatóságoknak a hivatalos leveleiket küldözgetése végett egy részt mindig foglalatoskodni kell a város nagy terhével. A felsorakoztatott érveiken túl is tettek lépéseket a siker érdekében. Értesítették a sátoraljaújhelyi megyei hatóságot, hogy találtak a városban a járási törvényszék telepítéséhez megfelelő épületet. Ez pedig Liszkai Józsefné (a volt Derekassy-féle) háza, melyben 6 szoba van, két alszoba, továbbá 1 alszoba a hajdúk számára* s egy borház, mely megfelel tömlőének. Az udvaron két istálló. Igaz, nem a Fő utcán van, a célra kiszemelt ún. „sárgaház"-at aztán a város bérbe venné (1851). 2. Gőzhajó kikötő a túlsó (Rakamazi oldal) partról helyeztessék át ide - fogalmazzák a kérelmüket az elöljárók. 1852. november 27. Előzménye ez akciónak a DunaTisza Gőzhajózási Központ igazgatóságához írt tokaji levél, melyben ez áll: „A tokaji állomást a túlsó partról helyezzék át. Ehhez alkalmas hely jelöltessék - így az igazgatóság". Ez Tokaj érdeke. A társulat azonban semmit sem vállalt. Javaslat a kikötőre a híd és a zsinagóga közötti tér. A Bodrog miatt kifogások érhetik, ismerik be. Hiszen itt van a partus is. 3. E folyamatot jelzi az, hogy 1878-ban, vagyis évtizeddel később Tokajba telepítették „az alsó szabolcsi tiszai ármentesítő társulat igazgatóságát". 19 Szabad György: Az önkényuralom korszaka (1849-1867). In: Kovács Endre (föszerk): Magyarország története, 1848-1849.

1. Bp. 1979. 455.