Bencsik János: Kapitalizálódó gazdaság, polgárosodó társadalom (Officina Musei 13. Miskolc, 2003)

IV. A VÁROS TÁRSADALOMRAJZA: CSOPORTOK, RÉTEGEK, OSZTÁLYOK

képviselői is megtalálhatók Tokajban (Bégány,

12 Dombrádi,

13 Mudrány,

14 Gyulai

15 famíliák). Közöttük curiális nemesek is akadtak. A kisnemesek még a 19. század első felében is népes csoportot képeztek, ők azonban életmód tekintetében betagolódtak Tokaj parasztpolgárságába.

16 Ezek a város vezetésében nem kaptak helyet. A 18. század elején még külön szerveződtek az armaiista nemesek, vezetőjük a város kapitánya volt. A század végére kiszorultak a város vezető testületéből. A városban élők a 19. század elejére öntudatosultak, jelesül ekkor keresték nemességüket, néztek utána származásuknak.

17 Helyzetüket méltánytalannak érezték, ezért 1824-ben a vármegyéhez folyamodtak panaszukkal. Vezetőjük Bukó Márton dunántúli armalista nemes volt.

18 A hegyaljai „cívisek" társadalma A hegyaljai „cívis" fogalma véleményünk szerint azt jelentheti, azt takarhatja, hogy e tájon, különösen is a módos hegyaljai mezővárosokban egy olyan társadalmi csoport alakult és emelkedett ki, amely éppen a szőlő gazdaságalakító, társadalomformáló szerepe, s hatása miatt nem kötötte az egyént (röghöz kötött) a termőföldhöz, amint a szomszédos jobbágyfalvak (Ladány, Csobaj, Báj) esetében tapasztalhatjuk. A szőlős ingatlanhoz hozzájutott (öröklés, vásárlás) kézműves, armalista kisnemes, a kereskedők közül azok, akikre a birtoklás tilalma nem vonatkozott (mint a görögök, zsidók, az oroszok) egyfelől a foglalkozásukkal éltek, másfelől pedig szőlőtermesztéssel, borelőállítással is foglalkoztak. A tilalmazottak is megtalálták az útját-módját annak, hogy minél olcsóbban hozzájussanak a kereskedés tárgyát alkotó borhoz (az aszúhoz), jelesül zálogjogon bírt szőlőt müveitek, azon gazdálkodtak. A zsidók közvetlen haszonszerzés reményében a korcsmáitatás körül serénykedtek, s bormérés jogát árendálták. A jövedelemszerzés, a megélhetés már a 18. században elfogadott formája volt a bérlet (árendálás). Ekkor még a zsidóságot találjuk e foglalkozási körben. Voltak olyan gazdasági területek, ahol aztán állandósult az árendálás. így pl. a regálék (királyi haszonvételek), vagy a postai szolgáltatások. Ezzel összekapcsolt gyakorlat volt, hogy a város elöljárósága minden pénzügyi akciót így szándékolt megoldani. Miért is a többet ígérőnek adták ki bérletbe a haszonszerzés eme formáját. így jártak el a várost illető, különféle haszonszerzés kínálatakor, árverezésre bocsátották ezt vagy azt a területet. A vásártartási joggal kapcsolatos helypénzszedés jogát pl. Szabó Ágnes asszony bérelte. „Tisztelt Tanács! Miután a Tokaj városi országos vásárnak Tokaj városa egyharmad részben illető vásárjoga már árverezésre kitüzelett és árverő nem akadt, az eddigi haszonbérlő pedig semmi módon megtartani nem 12 A Bégányi família nemességét kihirdetik 1834. Zemplén megyében, László és János. Kempelen Béla, Bp. 1911 13 Dombrádi Gy. 1637. kapott nemességét András 1784-ben igazolja Zemplénben. Kempelen Béla i. m. 14 Mudrány család.-Dániel 1712-ben kap nemességet. In: Nagy Iván: L-Ö. Pest, 1860. 578. 15 Nadaskai-marosnémethi Gyulay (gróf) család. Kempelen Béla i. m. 16 Bencsik Jánosi, m. 1994. 17 Bencsik János: Tisza-Tokaj kiváltságolt városi társadalma a király főhatósága idején. In: Uő. Paraszti és mezővárosi kultúra a XVIII-XX. században. Miskolc, 1993. 205-335, 283. 13 Bencsik János: Egy öt évig tartó pereskedés, avagy ellentétek a kisnemesség és a város tanácsa között. In: Észak-Magyarország 1989. augusztus 12. Bukó Márton, a nemesek hadnagya ( 1824) pecsétnyomójának rajza