Bencsik János: Kapitalizálódó gazdaság, polgárosodó társadalom (Officina Musei 13. Miskolc, 2003)

IV. A VÁROS TÁRSADALOMRAJZA: CSOPORTOK, RÉTEGEK, OSZTÁLYOK

Olaszliszka 2252 2368 +6,09 1186 -20,36 Bodrogolaszi 756 754 -0,27 711 -5,71 Abaúj szántó 4467 4378 -2,00 4279 -2,27 Erdőbénye 2860 2484 -13,50 2073 -16,55 Mád 4600 3779 -17,85 3471 -8,16 Bodrogkeresztúr 1873 1535 -18,05 1256 -18,18 Tállya 5240 3997 -23,73 3668 -8,24 (Megjegyzés: az „eltérés" + és - iránya az előző adathoz, tehát az 1850-es, illetve az 1869-es bázishoz viszonyítva értendő). E táblázat segítségével megállapítható, hogy Tokaj népessége a századvég előtt 1869-ben volt a legmagasabb, majd lassú csökkenés jellemezte. Ez a századfordulóra ismét emelkedő tendenciát mutat, 1900-ban 5110, sőt később 6000 főhöz közel kulminált (1941). Ha már a statisztikai adatoknál időztünk, megjegyezhetjük, hogy 1870-ben Tokajban 726 lakóházat írtak össze, határa pedig 4803 kh-ra rúgott. Azt is elmondhatjuk, hogy az összeírást végző „biztosok" nem egyaránt jól végezték munkájukat. Nem egyaránt jól képzettek, nem egyaránt lelkiismeretesek lévén eltérések tapasztalhatók az általuk rögzített anyag hasznosságában. Feltűnő az is, hogy a polgári társadalom által immár nélkülözhetetlen statisztikai felvételkor a hagyományos rendszert követték. Ismert, hogy a feudális rend követelte irányítás évente több alkalommal pásztázta a város (falu) társadalmát, miközben egy belső rend alakult ki Tokajban is. Ezt a rendet követték a népszámláláskor is. Vagyis a városi összeírást (de a házszámsort is) a hídnál kezdték, az Óvár utca déli végénél, majd a Pap utca következett, folytatódott a munka a Danckán, a Gyulai utcán, a Várad utcán át - ez volt ha úgy tetszik a belváros felső negyede. Majd a munkát a város északi kapuja környékén folytatták, itt volt a kereskedők által használt Derék, később Nagy utca, illetve annak környékén a Bodnár, az Orosz, a Bodrog utcák, a Vízszél, a Serház utca, a Kis és a Kispiac utcák. A már említett Nagy utca kötötte össze a belvárost (a valamikori Tisza-Tokaj város) az ún. Kistokajjal. Közben találjuk a finánclaktanyát, a sóhivatalt, a fatelepet, s a Vásártér elnevezésű házsort. Kistokajban is volt Kis utca és következtek a Tiszaparti sor, a Tiszaszél, a Töltés sor, továbbá a Gyepszél és az Új sor. Nem hagyhatjuk ki a Vár területét, illetve a külterületen lévő Fürdőt, a vasúti indóházat és üzemi környezetét. Összesen 708 sorszámmal, több alszámmal bővítetten, 726 lakóházat írtak össze. Adatainkból kiderül, hogy ezek az otthonok differenciáltan kezelendők. Voltak ugyanis, mai fogalmaink szerint is tágas lakóházak (Patay kisasszony), mások, ha zsúfoltnak is hatnak, de nagyok, tágasak, amelyben 4-6, sőt ennél több család is elfért. Különösen ilyenek álltak a Nagy utcán. Ismét másokról elmondhatjuk, hogy egyszerű, falusias lakóházak, 2-3 egységes, vagyis szobás-konyhás, kamrás otthonok. Az ívek adatai között utalást találhatunk az emeletes épületekre éppen úgy, mint a pinceházakra. Ez utóbbiak a Danckán, a Gyulai és Várad utcán sorakoztak, s több tucatot találhatunk a városban. Természetesen ekkor is voltak „puszta fundusok", továbbá víz által ledöntött (különösen a Vízszélen, a Bodrog utcán), vagy tűz által elemésztett lakóházak. Összesen 44 belső (belvárosi) és 3 kistokaji telek volt lakatlan, továbbá eleve hiányzott (1942-es revízió alkalmával) négy összeíróív (ezek 350, 501, 647, 658), ezekkel együtt tehát 51 adat nélküli telek volt Tokajban. Feltűnően sok pusztítást végzett az árvíz. Talán a szabályozást