Bencsik János: Kapitalizálódó gazdaság, polgárosodó társadalom (Officina Musei 13. Miskolc, 2003)

III. A JOBBÁGYFELSZABADÍTÁS VÉGREHAJTÁSA

Az állattartás szoros kapcsolatot tartott a népi étkezéssel, így a mészárszékek, vágóhidak, továbbá a bőrből készült tárgyak iparával. Tokajban a vágóhíd a korabeli közúti hídtól délre állott. Azt az általános gyakorlatból tudjuk, hogy a vágások hulladéka a Tiszába került. Említsük meg a mészárszékeket, ahol csupán szarvasmarhahúst mértek a székálló legények. Tokajban kevés adatunk van a sertéstartásra. Minden bizonnyal az a háztartásonként l-l sertés a hulladék hasznosítása végett volt a gazdasági udvarokban. Aztán a felnőtt, éves sertést levágták s így biztosították a családok téli élelmét. Nem volt ezért aztán sertéscsürhe sem a városban. Fel kell tennünk azt, hogy a vásárokon szerezték be a sertéseket, elsősorban kismalacként. Külön igényt elégítettek ki a vásárokon a pecsenyesütögetők, akik l-l sertést a vásárt megelőző napon levágtak és frissensültként értékesítették húsát. Fuvarosok Az igavonó állatok biztosítása is az állattartás folyománya. Aki vonóállatot akart biztosítani gazdasága számára, az vagy nevelt vagy vásáron szerezte be a fiatalabb avagy idősebb példányokat. Tokajban, sőt Hegyalján általános gyakorlat volt a fuvarozás, mint megélhetési, kereseti lehetőség. A fuvarosok széles rétege, a korabeli terminus technikussal élve, furmányosok, a legkülönbözőbb munkát elvállalták. így sót szállítottak a sóraktárból, az úsztatott fát a fürésztelepre vitték, máskor a bányászott követ fuvarozták rendeltetési helyére. A tokajiakról szokták mondani, hogy nem szerettek a hegyen dolgozni, inkább egy-két lovat vásároltak, szereztek és azt elhajkurászták. A mezőgazdasági termékek szállítása is a furmányosokra várt. így az Alföldről a gabonaféléket szekerezték Hegyaljára, Tokajba (állattakarmány, abrak), Hegyaljáról pedig a bort elsősorban észak felé. A vállalkozók áruit is ők szállították a vásárokra, piacokra. Egyébként vannak adataink arra nézve, hogy milyen sok szekerező fordult meg akár hetenként Tokaj heti piacain és országos vásárain. Az állandó szekerezés, az átmenő forgalom feltételezte a jó karban lévő országutat. Ezt igényelte a postaforgalom is. Rendszeresen igénybe vették a postakocsik, a Debrecen-Kassa közötti járatok a tokaji főutat. Ezért mindig jelentős kérdés az út korszerű burkolása. A rossz útállapotra panaszkodott kereskedő, Spech Lajos szemléletesen írta le ezt. „Tokaj városának a vonó marhák feljegyzése 1851. " Házszám Tulajdonos neve Ló (db) Ökör (db) 19. Komáromy Károly 2 1 20. Hutira János 4 30. Velboszky József 2 33. Nagy János 3 35. Berner József 2 70. Sinkó János 3 80. Pramer Antal 2 99. Karika Gábor 4 106. Sándor Ferenc 2 136. Horvát Vilmos 3 -