Bencsik János: Kapitalizálódó gazdaság, polgárosodó társadalom (Officina Musei 13. Miskolc, 2003)
III. A JOBBÁGYFELSZABADÍTÁS VÉGREHAJTÁSA
vessző 375 000 Akácfa 12 000 Faiskola nincs több a község területén. Van azonban a Hegyaljai Borászati Egyesületnek egy 8 hold területű szőlő iskolája, melyben 1865 és 1866 évben a fent kitett 375 000 vessző ültettetett. Kelt Tokajban, november 10. 1866." Hagyományos állattartás Az 1869-es népesség-összeírás kitért legalábbis portánként a haszonállatok számbavételére is. Ez azt jelenti, hogy abban az esetben, amikor egy lakóházban kettő vagy több családban, háztartásban volt, az ott összeírt állatokat nem tagolta szétosztván egyes családokra. Mindössze summásan adja számukat. Azonban ezZel is hasznos szolgálatot tehet a számlálási ív, azok summázata jól példázza, hogy a város mely részein, utcáiban tartják az egyes állatfajtákat. A tej és tejtermékek fontos részét képezték a táplálkozásnak. Erre enged következtetni a szarvasmarha (tejelő tehén) megoszlása a városban. A kor technikai szintjére utalva megállapíthatjuk, hogy a napi s hetipiacok alkalmatlanok voltak arra, hogy ott tömegesen értékesítsék a tejtermelés-fölösleget. Nincs adat arra nézve, hogy a piaci kofák kezében lett volna effajta lehetőség. A kofák ténykedése a kenyeret, a lisztet, a gyümölcsöt érintette. Vásárkor a pecsenyesütés, árusítás lényeges. A szalonnaárulás egyegy kereskedő ténykedéséhez kötődött. Ez része lehetett a mészárszék-jog gyakorlásának. Előbb a görögökre panaszkodtak a tokajiak (1774), hogy kiárendálják a szalonnaárusításjogát az uraságtól. A város gazdasági élete, tevékenységének meghatározó területe volt a szőlőtermesztés, s ebből eredően a borkészítés, majd pedig a borkereskedelem. Azok a társadalmi csoportok, amelyek e területben érdekeltek voltak, a városi lét irányítói vagy nélkülözhetetlen elemeiként vettek részt mind a termelésben, mind az értékesítésben. A mezővárosi lét elhanyagolhatatlan részét képezte a hagyományos (paraszti) állattartás. Ezért a város irányító testülete, a magisztrátus szerepköréhez tartozott a közösségi állattartás szervezése, irányítása, a haszonvétel szabályozása. A testület időről időre gondoskodott a közösségi állattartás zavartalan működéséről. 35 Ez a tevékenysége a városmajorhoz kapcsolódott. Itt állottak azok az építmények, melyek az állattartás elengedhetetlen kellékei voltak. A város terhe volt az előfogatolás, az ehhez szükséges lefogatok készenlétben tartása és biztosítása. A város 1-2 lófogatot (cug) tartott. Ezek számára megfelelő istálló szükségeltetett. A közös legeltetéshez megkívántató pásztorok tartózkodási helye, a családos pásztorok otthona, az ún. pásztorház is a város majorjában állott. A legeltetett állatcsapatok, tehéncsorda és gulyabeli marhák között szabadon tartott apaállatok (a bikák) éjszakai szállása, a bikaistállók, bikaszínek a városmajor épületei között voltak. Innen terelték azokat a reggelente legelőre hajtott fejős tehéncsordával. 35 A közösség szarvasmarha-tenyésztését elősegítendő, rendszeresen vásároltak apaállatokat a csordához (avagy a gulyához). Samu bikát levágattatván bőrét eladják, ezen bika nyomott 321 fontot, az ára 80 ft. Pótolják, ezért a Dezsöffy Kálmán gulyájából 2 bikát vásároltak: 5d füre menő Kökényt, s a 4-d füre menő Tündér nevü bikákat, áruk 600 vft. (1852.) Majd 1864-ben Mikecz uraságtól vásárolnak egy másfél éves Bálint nevü bikát 420 vft. Büdi birtokos.
