Bencsik János: Kapitalizálódó gazdaság, polgárosodó társadalom (Officina Musei 13. Miskolc, 2003)

III. A JOBBÁGYFELSZABADÍTÁS VÉGREHAJTÁSA

c) A parasztgazdálkodás A szántóföld „születése" Amiként azt a szőlőültetvények bemutatása közben említettem, a tokaji határban nem volt a 18. század elejétől szántóföld.

32 így nem is szántottak-vetettek, a szőlőbirtokok szőlővel be nem ültetett részeit azonban kapával művelték, majd azokba növényeket vetettek. Idekerültek az új növények, a kukorica, a krumpli s más vetemény (pl. káposzta, bab, tök). Ezek a részek, az ún. kapált földek rendszerint a szőlőbirtokok aljában voltak. Ide hordta le az eső a fentebbi termőtalajt, ezek kitűnő parcellarészek voltak ahhoz, hogy eredményesen megtermelhessék azokon a káposztát, a karalábét, a répákat. hely-közi rét (1818), felmérten, „ dűlőzve " a háztulajdonosok szerint A későbbi szántóföldi területek a korábbi réteken jöttek létre, alakultak ki. Éppen ezért kissé vissza kell térnünk a kaszálórétekhez. 1858-ban azt rögzítik, hogy „Tokaj városának Ively közi rét darabját a város még 1818-ik évben méreté fel az egyes lakosok között a nélkül, hogy a dűlők között dűlő utat hagytak volna, amire egyébiránt nem is volt szükség, miután azon téren jövés menés csak kaszálás utánra esett s mint rétnek épen nem ártott, ha egyik szomszéd a másik birtokán járt, a vagy vonult szekerén keresztül. Azonban ezen Ively, a Tisza szabályozás folytán rét minőségét elvesztvén, s a birtokosok nagyobb része által felszántatván, elkö32 Már az 1561. évi Urbáriumban így szerepel: „Ezeknek az megírt Tokajiaknak semmi oly szántóföldök nincs, a'hul szántanának nem is tartoznak sem tartoztatnak soha őfelségének szántani semminemű vetést, sem őszit, sem penig tavaszit". In: Németh Gábor: Hegyaljai mezővárosok „törvényei" a XVII-XVIII. századból. Bp. 1990. 123.