Bencsik János: Kapitalizálódó gazdaság, polgárosodó társadalom (Officina Musei 13. Miskolc, 2003)
III. A JOBBÁGYFELSZABADÍTÁS VÉGREHAJTÁSA
tokaji paraszt-polgárok elestek a polgári átalakulással együtt járó kedvezmények, kedvezményezés egy részétől. 2. A dézsmás szőlőkre nem tért ki a törvény, így a többségi tulajdont eleve nem érinthette a polgári változás. Ezért hamarosan ráébredtek különös (kedvezőtlen) helyzetükre, a dézsmás szőlők fennmaradásával tovább élő feudális kötöttségeikre, számolnunk kell tehát az ebből fakadó társadalmi elégedetlenségre. 4 A város határának további részét legelők, rétek, mocsaras nádasok, élővizek és erdők borították. Ezek a városban lévő beltelkek (porták) a jobbágyi telkek tartozékainak minősültek. Az intravillanumon állottak a lakóházak, továbbá a különböző gazdasági építmények, s a borház és a pincék. A házingatlanok után a tulajdonosok taxát fizettek, éspedig évenként 1 ft-ot a földesuraságnak. Ez aztán egyenes használati jogot biztosított az intravillanum tartozékaihoz (legelő, rét, erdő és nádas). Csak azok részesülhettek e haszonvételből, akik tehát taxás házat bírtak Tokajban. Ezek között nem lehettek idegenek (görögök, zsidók, muszkák). Ok családostól „lakók", alias alzsellérek voltak. Hogy valaki új lakóházat, netalán új telket foglalhasson, ehhez a földesúr képviselőjének engedélyét kellett kérnie. így járt a város magisztrátusa a 18. század közepén, amikor előállott a túlnépesedés, amikor is a kiszorultak a város déli árvízjárta térségének partos részeire, környékére (a Kenyeres-ér) telepedtek, megalapítván ezzel a későbbi Kistokaj vagy Alsóváros - amit újabban //. kerületként emlegetnek - városrészt. 5 Az éppen most zajló folyamat megértéséhez azt is el kell mondanunk, hogy az adózás alapját képező dikális összeírásokba, jellemző volt a „gazda" kifejezés alkalmazása. A Mária Terézia-féle urbáriumban is e terminológiát alkalmazták az összeírok. Ezzel elmosták a szőlőbirtokosok között szép számmal előforduló kisnemesek, extanreus birtokosok és a városlakó szőlőbirtokos zsellérek közötti jogi különbségeket. Ebből eredően, amikor dézsmát kellett adni, mindenkire egyaránt vonatkozott e feudális kötöttség, szolgáltatás. Az 1774-es urbárium beszerkesztésével kedvezőtlen helyzetbe kerültek a tokajiak, 6 hiszen a kivethető s kivetett robotkötelezettség összehasonlíthatatlanul mértéken felüli lett, felülmúlva ezzel az 1750-es években a földesúri támadás szülte tiltakozást kiváltó helyzetüket is. 7 Természetesen ekkor tiltakozott a magisztrátus az új s kedvezőtlen helyzet miatt, ez meg is hozza eredményét, így az 1780-as években visszatérhettek az urbárium előtti státuszhoz. A legelök és rétek (kaszálók) haszonvétele tehát szoros és kizárólagos tartozéka volt a lakóháznak, a belteleknek. A legelők haszonvétele közösségben történt, jelesül a város magisztrátusa e célt szolgálva, esetenként gazdasági irányító testületté lépett elő, így gyakorolta a közbirtokossági funkciókat, éspedig a legelőn tartott állatcsoportok, csordák, gulyák stb. szervezését, gondoskodott az apaállatokról, a pásztorok fogadásáról, megszabta azok bérezését. E célokat szolgálandó városmajort szervezett, ahol is a bikaistállók, magtár, pásztórliázak állottak. Itt raktározták a város lovasfogatának és az apaállatok takarmányozásához szükséges szénát, szemesterményt. 4 Für Lajos: Jobbágyföld - parasztföld. In: Szabó István (szerk.): A parasztság Magyarországon a kapitalizmus korában 1848-1914. Bp. 1982. 33-153. 5 Bencsik János: Tisza-Tokaj mezőváros túlnépesedése a XVIII. század második felétől. BencsikSzappanos (szerk.): Tokaj és Hegyalja II. 1990. 47-57. 6 Bencsik János: A nemtelenek Tokaj társadalmában a napóleoni háborúk korában. Tokaj és Hegyalja I. 133-145. Miskolc, 1989. 7 Orosz István: Földesúri támadások a hegyaljai mezővárosok ellen a XVIII. század második felében. In: Orosz István: Hagyományok és megújulás. Debrecen, 1995. 126-147.
