Bencsik János: Kapitalizálódó gazdaság, polgárosodó társadalom (Officina Musei 13. Miskolc, 2003)
II. MEGINDUL AZ ÉLET
„A vaspályáknak magyarhonbani terjesztése nemcsak a közkívánat, de mellőzhetetlen közszükség tárgya is - s a külön vidékek közül ismét felső Magyarország az mely bánya-, gyár-, s müiparával, s ezek kereskedésével eddigelé elszigetelve állván, az állomány külön vidékei közül a közlekedés leghatalmas eszközét- a vaspályát, nálánál egy sem igényelheti méltóbban, s egyiknek sem áll inkább érdekében azt minélelébb elnyerhetni, mint éppen Felső-Magyarországnak! ...nem sokára az egész állományra úthálózati rendszer kíséretében egy vasút építési rendszabály fogna kibocsáttatni, mely bizonyos vonalakat az álladalom számára, s általa építve-fenntartván, a többi vonalakat magány társulatoknak engedendi át, mely utóbbiak sorába hihetőleg tartoznék azon vonal is, mely egyfelől Pestet, másfelől Debrecezent felső-Magyarországgal kapcsolandá öszve. Ezeknél fogva a folyó év Február 16-án Herceg Brcczenheim Ferdinánd, Gróf Barkóczy János, Gróf Dessewffy Emil, Koppy István úr, úgy mint a kassai Kereskedelmi és iparkamara elnöke, Schuller T. G. banquier ház részéről, báró Puthon Rudolf, Gróf Szirmay István, Gróf Waldstein Nep. János, Wirkner Lajos udvari tanácsos úr, Vodjaner Móric úr, Gróf Zichy Henrik és az alólirottak vidékünknek ez. életkérdése felől értekezvén, - miután a pesti szolnoki pályának még e f. évben Debreczenig leendő kiterjesztése a közhasználatba vétele bizonyosnak tartatnék, szembeszökőleg Debrecen mutatkozott azon pontnak, melyből kiindulván a vaspálya Miskolcz és Kassa felé legcélszerűbben folytattatnék. Kiszámítatlanok azon erkölcsi és anyagi hasznok, mellyek ez aránylag rövid-kevés nehézséggel járó vaspályából a felföld müiparos népességének az alföld földmivelö lakosaival közvetlen és jutányos egybekapcsolása által és az egymást kölcsönösen kiegészítő termesztvények gyorsított, sőt az évnek minden szakaiban lehetővé tett kicseréléséből következnék - mely vaspálya egyszersmind e vidékeket Debreczenen át Pesttel, Becsei s az állomány, sőt Európa többi iparos tájaival... kötendi egybe, különös tekintetei érdemelvén az is, mikép e vonal lehető legrövidebb idő alatt, s aránylag legcsekélyebb költséggel lenne felépíthető, mely körülményt különös ajánlatára e tervnek lehetetlen fel nem említenünk. Mi pedig a részletesben követendő vonalt illeti ez Debreczenböl a hajdúvárosok. Nyíregyháza, Tokaj felé Szerencsre, s innen egyik vonallal a jelentékeny Miskolcz, más vonallal felső-Magyarországnak szinte úgy szólván-hasonló más kulcsa - Kassa felé sietve [...] nem utolsó a szellemi és anyagi vigabb felvirágzását eszközölné [...] ezen győződésünk szerint legjutányosabb, legjövedelmezőbb vaspályáknak egyike kamatozni nemcsak, hanem úgy fog jövedelmezni mint tán egy vasút sem ... egy felől Miskolcz Pesttel közvetlen egybekapcsoltatnék, más felől Kassa Galícziát keresztül hasító pályával összekötetnék. Ennélfogva alólírotak bízattunk meg a tanácsközmány által azon egyes érdemes községek s földbirtokosok felszólítására: méltóztatnának nyilatkozni ezen vaspálya Vonal építésére egy magány társulatnak alakulása esetében, ... czélbavett építését mikép? s mennyiben kívánnák tettleg pártolni s elősegíteni? Ez okból midőn a városi közösséget arra kérjük, hogy a tárgyra vonatkozó nyilatkozatát bárminő legyen az én hozzám gróf Andrássy Györgyhöz Máriahilf Leingruba 184. sz. Bécsbe küldeni méltóztatnék... aláírta gróf Andrássy György Zsedényi Eduárd 5 Tokaj vezető testülete f. év június 9-én kelt levelében a következőkben válaszolt a tént idézett megkeresésre: „Tokaj részéről következő ajánlattal vagyunk bátrak e hathatós ügy előmozdításához járulni: 1. A város-birtok territóriumán lévő kő és kavacs anyagokra a társulatnak fizetés nélkül teljes jogot biztosítunk. 2. A vonal mentében eső földtérek átengedését illetőleg, a város ez úttal elvileg kimondja, s ünnepélyesen megígéri, hogy bár mennyi földtér vétetnék is Tokaj területén a közterekből a társulat által igénybe, a város azokat készséggel „részvények elfogadása mellett" felajánlja. 5 Zsedényi Edéről, Ruszoly József. Három borsodi örökhagyó (Pálóczi József, Szemere Bertalan, Zsedényi Béla) Miskolc, 1992. 120. Részlet az írásból: Ki is volt Zsedényi Béla? Pfannschmidt (Jókainál: Pfannschmied) névre hallgató ősei szepesi szászok, cipszerek voltak, és jelentős szerepet játszottak „a fekete város" Lőcse Habsburg-ellenes mozgalmaiban. Pfannschmidt Eduard 1828-ban a lőcsei elő- és Zsedényi családi névvel nemességet kapott, s már mint Zsedényi Ede (1804-1879) lett a reformkor ismert konzervatív politikusává, 1860/6l-ben kancelláriai tanácsossá. Mint a tiszai evangélikus egyházkerület főfelügyelője, támogatta az eperjesi kollégiumot; családja tagja lett az „ősi pártfogó testületnek" is, melyben Miskolcon már éppen Zsedényi Béla képviselte.
