Bencsik János: Kapitalizálódó gazdaság, polgárosodó társadalom (Officina Musei 13. Miskolc, 2003)
IV. A VÁROS TÁRSADALOMRAJZA: CSOPORTOK, RÉTEGEK, OSZTÁLYOK
A kereskedelemről írtakat Tokajban módosult formában találhatjuk meg. A 18. század végén s a következő század elején szerkesztett conscriptiokban szerepeltetett „kereskedők" két rétegét találhatjuk: a questor (kereskedő), és a marcator (kalmár) kifejezéseket alkalmazzák a görög és a zsidó kereskedőkre. Az elsőt a görögökre, a másikat a zsidókra. Ebben az esetben a görög kereskedő, a questor bolttal rendelkezett, míg a zsidó feltehetően vándorkereskedő volt. A vándorkereskedő fogalmát megszorítással kell alkalmaznunk. Tudniillik a kereskedők légyen az görög avagy zsidó, lovas szekéren szállították az árut városról városra, alkalomadtán vásárról vásárra. Az egyre erősödő mezőgazdasági árutermelés igényelt egy olyan mozgékony kereskedő-vállalkozó réteget, amely hitelekkel tudta ellátni az árutermelő gazdaságot. Felvásárolta a piacra szánt terméket (dohány, nyersbőr). Tévedést fedezhetünk fel abban az állításban, amikor azt írják: „mindenféle áru adásvételére jogosultak". A borral kereskedés jogát nem adták, nem kapták meg. 82 Végül az áttörést a zsidóság megjelenése, számuk gyarapodása, fokozatos részvételük az áruforgalmazásban hozta meg városunkban. 83 A békés korszakot lezáró fejlődési folyamat beletorkollott az 1848-as forradalomba, amely alapvető változást hozott az egész társadalom számára. A polgárosulás előszelét Tokajban és a hasonló fejlettségű városokban már évtizedekkel előbb érezni lehetett. A zsidóság tömegesebb megjelenése arra késztette a gazdagabb görög famíliákat, hogy életmódot váltsanak. Behúzódtak nagyobb központokba, s ott nagyobb állami monopóliumok bérlésével foglalkoztak, (pl. posta) vagy földvagyonszerzésre álltak át. A gyökeres változást 1848 hozta meg e városok számára is. Teljessé válhatott a polgárosulás, s létrejöttek a megfelelő formái is (pénzpiac, bőséges és választékos árukínálat). Ennek előzményeként a városba áramlás társadalmi hatása a felvevőpiacot differenciálta, erősítette fel. E változáshoz alkalmazkodó, az újszerű szükségletek kielégítésére a helybeli és folyamatosan feltöltődő zsidóság jelentkezett. Beszivárgásuk a 18. század közepétől kimutatható, s hiába minden visszaszorító kísérlete a társadalomnak velük szemben, végül is győzött a pénz' u Majd nyomában az emancipáció7 85 Tokaj kereskedelmének szerkezete 1869-ben már ezt az átalakult, színes, tarka képet mutatja számunkra! 86 „Vásárbíró jelentése A legközelebbi T. Képviselőtestületi gyűlésnek azon üdvös határozata miszerint a húsmérés felett szüntelen a vásárbíró őrködjön, ki a mértékek igaz voltára fel ügyelni köteles - a vásárbírónak teendőit feletette meg terhelvén alázatosan jelentem: 1. Hogy a Mészárszékek és Kocsmai Mértékek őrködésére szükségeltetik a vásárbíró mellé egy hajdú vagy más illy nemű egyén kivel rendelkezhessen. 2. A hibás mértékek ellen büntetés rendelődjön, a tetten kapás esetében s büntetés rögtön végre hajtattasson nem mind eddig hogy naprul napra halasztódott. 3. Hogy a vásárbirói őrködés hasznos eredményére vezethessen szükségeltetik hogy a Vásárbíró minden reggel míg a hús árulás fojik a mészárszék mellett fel állítatott mértékes asztal mellett személyesen jelen legyen, melly működése alkalmakor minden nap fél napot köteles eltölteni ez által a vásárbirói hivatás igen meg van terhelve. 82 Barta János: Kincstári birtoklás és mezővárosi politika. In: Orosz-Bencsik (szerk.): Tokaj, várostörténeti tanulmányok I. 83 Takács Péter: A zsidók Tokaj-Hegyalja társadalmában a XVIII. század végén. In: Tokaj-Hegyalj a I. 1989. 115-122.; F risnyák Sándor: Tokaj-Hegyalja zsidó népessége (1840-től 1941). In: Tokaj-Hegyalja XVIII. 1997.69-84. 84 Takács Péter: A polgárosuló kamarai mezőváros. In: Bencsik J.-Orosz I. (szerk.): Tokaj, várostörténeti tanulmányok I. 1995. 271-302. 85 Simon Dubnov: A zsidóság története. Bp. é. n. 355. 86 Bencsik János: Egy hegyaljai város, Tokaj 1869-ben. In: Bencsik J.-Antal G. (szerk.): Tokaj és Hegyalja XVII. 1996. 137-141.
