Bencsik János: Kapitalizálódó gazdaság, polgárosodó társadalom (Officina Musei 13. Miskolc, 2003)

IV. A VÁROS TÁRSADALOMRAJZA: CSOPORTOK, RÉTEGEK, OSZTÁLYOK

egylet törzskönyvéből megállapítható." Még egy mondatot idézünk Mosolygó müvéből: „A hitközség lélekszáma nem lehetett nagy, hiszen hosszú ideig filiáléja volt Bodrogkeresztúrnak". E helységről elmondhatjuk, hogy (valószínű) a zsidóság itt egy szervezettebb és állandóbb közösséget képezhetett, hiszen az Ember András-féle krónikában csak e helyt esik szó zsidókról: „Az Isztru partjára kiszorult zsidóját" (ti. elvitte a pestis?). 8 Az eltelt évtizedek alatt mind többet tudhattunk meg a tokaji zsidóságról is. Kisebb-nagyobb adatközlések révén egyre jobban megismerhettük ezt a közösséget. A zsidóságról mára ennél többet tudunk, s pontosabb adatokkal rendelkezünk. A 18. század közepén egy erős közösséggel számolhatunk. Az 1752-es, 1754-es, 1755-ös és 1756-os (megmaradt) névsorok alapján már néhány megállapítás kockázat nélkül megtehető. Az egyik az, hogy e tájban a tokaji zsidó közösség lélekszáma 100 körül mozoghatott. A közösség nem tagolódott a város társadalmába, különállásukat az is hangsúlyozta, hogy viszonylag mobil rétege volt a városnak. Lakóházaik nem voltak, nem is lehettek, hanem „lakó"-ként, alzsellér státuszban szerepeltek. Különböző földesúri és városi haszonvételt (korcsma, vendéglátás, vásártartás körüli hasznok...) árendáltak. Természetesen közöttük lényeges (vagyonbeli) differenciálódást fedezhetünk fel. Néhány évtized múlva Tokaj város elöljárósága emel panaszt a zsidó főárendátor, Simon Izrael ellen, aki minden területen igyekszik érvényesíteni jogait.

09 A 19. század első feléből két népességösszeírás (1820, 1841/42) már pontos, háztartásszerkezetre is kiterjedő képet nyújt a város zsidóságáról. Eszerint 1820-ban 272, két évtized múlva 363 főre rúgott az egyházközség lélekszáma. A szerveződő egyházközség már templomot épített, éspedig Schmoll Dávid tokaji kereskedő nagylelkű adománya segíti az építkezést.

70 Egy emberöltő múlva, 1869-ben már egy korszerű, a polgári igényeket is kielégítő összeírás rögzítette Tokaj népét. Közöttük a zsidó családokat is. Most csupán a zsidók társadalmi helyét keressük s mutatjuk be, éppen azért, hogy lássuk, milyen szerephez jutottak a kétségtelenül rangos hegyaljai város társadalmában, gazdasági életében egy emberöltő elteltével. (Megjegyzések a 174-175. oldalon lévő táblázathoz: 1 A varrónők nem minden esetben alkottak önálló háztartást, sőt hárman is dolgoztak egy családban. 2 Itt 5 fő pincér. 3 Itt 4 fő pincér. 4

. E személyre nincsenek adatok. 5 A szabómester felesége divatárus, ezért egy háztartásban 2 személy szerepel táblázatunkban. Ezért aztán a végeredmény 213, illetve az előbbieket figyelembe véve csak 211. ö Az egyháziak [3 személy] közül apa és fia egy családban éltek.) János István (szerk.): „Zemplén vármegyének kincstartó tárháza." Két hegyaljai verses história a XVIII-XIX. századból. Tokaj, 1993. 923. sor. 69 Bencsik János 1993. i. m. 70 Spech IMJOS: Tisza Tokaj város leírása. Tudományos Gyűjtemény, 1823.