Bencsik János: Kapitalizálódó gazdaság, polgárosodó társadalom (Officina Musei 13. Miskolc, 2003)

IV. A VÁROS TÁRSADALOMRAJZA: CSOPORTOK, RÉTEGEK, OSZTÁLYOK

g) A zsidóság Tokajban A zsidóság a lengyel területekkel szomszédos Tokaj-Hegyalján a 19. század közepére népes kolóniákat alkotott, ezért is indokolt európai helyzetükkel, az előtörténetükkel részletesebben foglalkoznunk. 1492-ben kiűzték az Ibér-félszigetről a zsidókat. Ekkor szakadt ketté a népes zsidó populáció.

62 A szefárd (I.) csoportjuk megőrizte eredeti kétnyelvűségét, s elsősorban a Földközi-tenger medencéjében maradtak. A másik csoportjuk Európa belseje felé vándorolva, új típusú kultúrát hozott létre, az askenázit (II.), melynek a lényege egy Talmud iskola, továbbá olyan lényeges kérdésben dönthetnek, mint a monogámikus házasság, s a válást lehetővé teszik. Az askenázok Európa centrális tereiből keletre húzódnak, s vándormozgalmuk Lengyelország felé irányul, beleértve a magyar területeket is, ahol egyelőre a „görögök" szerepe dominált. S végül a ritka népességű, hatalmas államalakulatba a lengyel-litván államszövetség területére települnek, mely számukra kedvező feltételt biztosít, A Cseh- és Morvaországban élő zsidókat III. Károly király házassági korlátozása sújtotta (1726), ennek hatására fokozódó bevándorlás kezdődött a magyar területekre. A század vége felé ugyancsak tömeges bevándorlás kezdődött, most Lengyelországból a Habsburg Birodalomba, s mindenekelőtt magyar területekre. A bevándorlás ténye már pozitív szelekció eredménye.

63 A Morvaország felől érkezés nem a menekülés eredménye, hanem tájékozódás, érvényesülés irányában az esélykeresés volt a tét. Más a helyzet a galíciai zsidósággal, akik nem családonként indultak, hanem tömegesen menekültek a korábbi helyzetük kényszerítette szorítóttságból. Nekik, kedvezőtlenebb helyzetbejutva, meg kellett elégedniük a szegénységgel. A Habsburg Birodalom csehországi részén élő zsidók az iparban vetették meg lábukat: Prágában a gyapjúfeldolgozásban, Morvaországban a gyapotiparban. 1781-ben II. József kiadta a Judent patentet, ebben érintetlenül hagyta a III. Károly zsidók házasodását korlátozó korábbi rendelkezését. Az elmondottakkal ellentétben a fejlettebb városi környezet vonzotta a zsidókat. Különösen a magyar arisztokrácia kedvezett számukra. Gazdasági törekvésükkel párhuzamosan fokozódott a juhgyapjú termelése, majd a dohánytermesztés.

64 Az állampolitika folyamatosan figyel a zsidók jelenlétére s hasznosságukra is számít. Rendszeresen öszszeírják őket másságuk alapján, idegen testként kezelve az állam testében. Mádon és Tállyán a magyar és a megadományozott osztrák arisztokrácia tagjai kedvezően fogadták a zsidókat. Ezért már a 18. század közepén megjelentek az említett városokban, majd pedig a többi hegyaljai városban (így Tokajban) is a zsidó árendátorok, különböző haszonvételeket bérelvén. Ez a folyamat egybeesett a Kamara és más földesúri törekvésekkel, melynek célja a haszon növelése volt. (Tokajban Kéghly Leopold kamarai prefektus nevéhez fűződik ez az erőszakos jövedelemnövelő szándék.

65 Zemplénben is többször összeírták a zsidókat. Praekapitalista funkciókat vállalván, jobbára a beficiumokat (regálék) árendálják. Tokaj-Hegyalja birtokviszonyai kedveztek a zsidóságnak. 62 Villiom O. McCagg: Zsidóság a Habsburg Birodalomban (1670-1918). Budapest, 1992. 63 Karády Viktor: Zsidóság, modernizáció, polgárosodás (tanulmányok). Budapest, 1997. 64 Orbánné Szegő Ágnes: A Heves megyei zsidóság története (a XVIII. századtól a holocaustig). Tiszafüred, 2001. 3 Orosz István: Földesúri támadások a hegyaljai mezővárosok ellen a 18. század második felében. In: Hagyományok és megújulás. Debrecen, 1995. 126-147.