Bencsik János: Kapitalizálódó gazdaság, polgárosodó társadalom (Officina Musei 13. Miskolc, 2003)

IV. A VÁROS TÁRSADALOMRAJZA: CSOPORTOK, RÉTEGEK, OSZTÁLYOK

Az iparosokat sajátos kétarcúság jellemezte Tokajban. Egyfelől az ipari árutermelés, másfelől a szőlőmüvelésben való részvétel. A szőlömunkákban is részt vett a kézmüvesmühely minden tagja, tehát a segédek és inasok is. Az árutermelés nem megrendelésen alapult, hanem jobbára a saját kereskedéssel számoltak. így a heti és évi 6 alkalommal az országos vásárokon kínálták a kész árukat. Azzal a gyakorlattal is találkozhatunk, hogy a készterméket egyes kereskedők felvásárolták s azt saját boltjukban árusították. Ezek a kereskedők a földesuraságtól árendálták az adott termékek (pl. szappan, gyertya) árusításának jogát, a tokaji árus helyeket is beleértve. Ebben rejlik a magyarázata annak, hogy a város iparosai között nem találni gyertyamártókat. Ilyen jogokat szereztek a hegyaljai görögök. Az iparosok tekintélyét, társadalmi rangját és gazdasági erejüket mi sem bizonyíthatja jobban, mint az, hogy a város vezető testületében általában többségben voltak a mesteremberek. így pl. hosszabb ideig a magisztrátus első embere Üveges Ádám volt. Őt felváltotta Linczmajer Mihály pékmester, aki Sárospatakról származott Tokajba. Ennek és a gazdasági konjunktúrának hatására a céhszervezetek megerősödtek a 18-19. század fordulóján, ezért aztán minden bekerülési szándék elől mereven elzárkóztak. Az irattárban számos ilyen panaszos levelet találhatunk, melyek mindannyiszor amellett bizonyítanak, hogy a céhek kereteit igen nehéz volt kívülről áttörni. A tokaji források azt bizonyítják, hogy a szabadságharc körüli, de különösen a bukás utáni évtizedekben állandósultak a céhek és céhes mesterek illetve a céhen kívüliek (kontárok) ütközései. A történelmi idő túlhaladta a túlszabályozott s merev céhes kereteket. Éppen ezért nem hagyhatta érintetlenül a polgári átalakulás mindjárt a kezdeteknél az iparosok tevékenységét sem. 1852-ben ideiglenes utasításban szabad és engedélyezett iparosokat különböztetett meg a hatóság. Az évtized végére, 1859-ben az iparrendtartás mondotta ki, hogy a Habsburg Birodalom egész területén (!) az iparűzés joga mindenki számára biztosított.

44 A kézművességgel foglalkozók, iparosok széles rétegében tisztán látni, rendet csináltatni csak egy központi utasítással lehetett. Ezért összeíratták a kontárokat (1854). Tokaji kontárok (1854) Név Mestersége Mikor jött ide? Csugány Mihály csizmadia 12 éve Barkóczi István kőműves 8 éve Czirán Mátyás kőműves 8 éve Kállai Pál nem tudják ? Zapollo Imre tímár 3 éve Vocsiczki Antal órás 4 éve Maráz István nyergész 10 éve Ványai Ferdinánd asztalos most Sallik József bodnár 10 éve Jeromi József bodnár 7 éve Kovács József kovács most Nagy László kötélgyártó 3 éve Szálai András ács 7 éve Bodnár János kőműves 1 éve 44 Honvári János (szerk.): Magyarország gazdaságtörténete a honfoglalástól a 20. század közepéig. Bp. 2000.