Bencsik János: Kapitalizálódó gazdaság, polgárosodó társadalom (Officina Musei 13. Miskolc, 2003)

IV. A VÁROS TÁRSADALOMRAJZA: CSOPORTOK, RÉTEGEK, OSZTÁLYOK

116. Horváth József zenész 1840 Tokaj (Veres Erzsébet) 1848 Sárospatak 117. Horváth Péter zenész 1818 Tarcal (Horváth Borbála) 1828 Tokaj 118. Stirzinger Flórián zenész 1797 Temesvár (Balog Rozália) 1814 Tolcsva 119. Babos János muzsikus 1819 Tokaj (Zámbó Borbála) 1826 Viss 120. Gurbán András muzsikus 1820 Ungvár (Czigány Erzsi) 1835 Sátoraljaújhely 121. Bódi Ferenc muzsikus (cigány) 1847 Gáva (Dinó Kati) 1848 Rakamaz 122. Babos Ferenc muzsikus 1782 Tokaj (özvegy) 123. Kovács József községi hivatalnok 1831 Bekecs (Benyő Zsuzsanna) 1833 B odrogkeresztúr 124. Welbavszky József (Lészay Mária) ny. huszárkapitány 1795 1820 Sátoraljaújhely Megyasszó E táblázat széles körű elemzésre alkalmas, most azonban ettől eltekintünk, néhány lényeges megállapítást azonban ennek alapján máris megtehetünk. Ezek eligazítanak bennünket akkor, amikor Tokaj értelmiségi rétegét értékelni, a társadalom keretein belül elhelyezni akarjuk. A táblázatban szereplő 124 háztartás (család) közül 3 (zsidó) idegenből jött Tokajba, s itt találta őket az összeírás. így 121 család minősül tokajinak. Tény, hogy a 121 családfő (háztartásfő) közül mindössze 14 született Tokajban, éspedig: adótiszt (8. s. sz.), csendbiztos (9.), városi hajdú (12.), sómázsáló (19.), postakiadó (22.), vasúti bakter (38.), uradalmi tiszttartó (64.), zsidó zugtanító (92.), ügyvéd (98.), orvos (107.), bába (114.), zenész (116.), muzsikusok (119, 122.). A tokajiak rendkívül alacsony részesedése szembeötlő, s ha ráadásul a foglalkozások kvalitását is nézzük, a helyzet egyáltalán nem hízelgő Tokajra, a tokajiakra nézve. Az értelmiségiek körében nem volt kapós a tokaji lány, ritkán nősültek Tokajból. Mindössze 13 feleség született Tokajban, közöttük is a két Zákó lány (Emília, Hermina), a görög kereskedő lányai. S mindössze 3 házaspár van olyan, hol mind a férj, mind a feleség tokaji illetőségű. Ez azt bizonyítja, hogy az értelmiség módfelett mobil volt a polgárosodás elején. Úgy tűnik, hogy az értelmiségi tudást importálták Tokajba. Feltűnő az is, hogy az új foglalkozásokkal több idegen került a városba (pl. vasút). Közöttük az Osztrák Birodalom más országaiból ideszármazottak is fellelhetők (Ausztria, Csehország, Lengyelország). Nagyon kevés erdélyi származásút találni viszont közöttük. A zsidóság már ekkor számottevő arányt képviselt, a polgárosodás első évtizedeiben is. Itt kell szólnunk a tokaji gyógyszertárakról, illetve ebből kiolvasható gyógyítási kellékekről. A szabadságharc körüli években három gyógyszertárról olvashatunk forrásainkban. Ezek: „A megváltóhoz", „Az arany sashoz", „Az arany koronához" elnevezésű gyógyszertárak. Az üzleti papírjaik ízlésre és igényességre vallanak. Az „üzleti papírok" grafikai megoldása arra utal, hogy azonos kéz, azonos műhelyből, azonos időben készített. Ez a városi igényesség jele.