Bencsik János: Kapitalizálódó gazdaság, polgárosodó társadalom (Officina Musei 13. Miskolc, 2003)
IV. A VÁROS TÁRSADALOMRAJZA: CSOPORTOK, RÉTEGEK, OSZTÁLYOK
megelőzőleg is a polgárosodás bizonyos fokára jutott el, ebből következően nem érte készületlenül a polgári átalakulást szorgalmazó, a szabadságharc bukását követő állami adminisztráció törekvése. így gyorsabb és eredményesebb volt a polgárosodás itt, mint más, netalán hasonló lélekszámú paraszt településeken. Az igazi feladata a historikusnak Tokaj esetében az lehet, hogy 1. többirányú elemzéssel alkossa meg a városka társadalmának szerkezeti képét; 2. Elemezze és mutassa be, hogy milyen utat járt be Tokaj az 1849-es bukást követően 1869-ig terjedő két évtized alatt; 3. Milyen városi társadalom alakult ki Tokajban és jutott el a kiegyezéssel (1867) a modern magyar állam megalakulásához. Talán nem túlzás, ha azt írom, hogy a modern magyar állambal Anélkül, hogy itt elemeznénk, pontosabban leírnánk a kiegyezés árán létrejött magyar állam struktúráját, életét, törekvéseit, annyit máris megállapíthatunk, hogy Tokaj nem volt méltatlan, talán a szubjektív megállapítást mellőzve, nem volt elmaradott, fejletlen ahhoz a társadalmi kerethez viszonyítva, mely 1867-ben létrejött (gondoljunk az iskoláztatásra, a zsidóság emancipációjára, a különböző törvényekkel biztosított társadalmi státuszukra). A historikus egyetlen feladata marad ezen túl az, hogy elemezze s kísérje nyomon az 1848-as változásokat akadályozó önkényuralom folytán kialakult helyzet okozta fejlődési, igazgatási feladatok végrehajtását. Ezért hát 1849-től 1869-ig terjedő két évtized történeti változásait, az ekkor ható tényezőket kell megragadni s bemutatni. Miként rendezkedett be egy már elő-polgárosodott kisváros elért eredményeire hagyatkozva az önkényuralom, majd a császári adminisztráció idején. Tokajban az 1848-as változások mindössze személyében érintették a lakosságot. Ez a megállapítás azonban a földművelő réteget érintette (kapások, napszámosok). A szőlőbirtokosokat már egyáltalán nem. Éppen ezért a kisbirtokos szőlőtulajdonosok rendre elhagyták parcelláikat, dézsmás szőlőiket: a parlagosodás szembeszökő volt. Éppen ezért a város vezetésének egyetlen feladata adódott ebből, hogy előkészítse az úrbéri pert, melynek során meg kellett szerveznie a dézsmás szőlők megváltását. A megváltakozás ténye mintegy előírta, meghatározta, hogy a vállalkozáshoz csupán tőkeerős dézsmás szőlőtulajdonosokra számíthatott. Vagyis a kisparcella-tulajdonosok, akik egyébként korábban odahagyták területeiket, nem jöhettek számításba. Az egész jogigazdasági procedúrához egy új rétegre volt szükség, mely azáltal jött létre, hogy felvásárolta, birtokba vette a dézsmás szőlők kisparcelláit (tőkekoncentráció). Éppen az összeírás enged arra következtetni, hogy kik is voltak az új szőlőbirtokosok. Az előzőek magyarázatához annyit hozzá kell fűznünk, hogy Tokajban már a 17. század közepétől nem rendelkeztek az úrbéresek szántófölddel, mindössze a lakóházhoz kapcsolt rét és legelő birtokában voltak, illetve 1848-cal ezeknek a határbeli tartozékoknakjutottak birtokába. A gyors átalakulást tehát mintegy segítette az új szőlőbirtokosok rétegének kialakulása, kiknek a teherbírására joggal számított a város vezetése, akik 1858-ban kezdeményezték a szőlődézsma megváltását, az úrbéri megváltakozást Tokaj tehát nem falusias, hanem városias társadalmat örökölt a feudalizmustól, mely aztán gyorsan magára lelt az új helyzetben. Ennek a városi társadalomnak a szerkezetét jól mutatja az 1869-es összeírás. A jobb összehasonlítás kedvéért ide sorolom az évszázada még Tokajjal azonos lélekszámú Tállya hegyaljai mezőváros 1869-es adatait. Ezekből kitűnik, hogy az utóbbi városnak lényegesen elmaradottabb szerkezete volt, mint az Tokaj esetében tapasztalható. Ezt a másodlagos - Tokaj mellett - szerepét sokáig megőrizte Tállya. Ugyanez elmondható Mád városáról.
