Viga Gyula: Miscellanea museologica (Officina Musei 12. Miskolc, 2002)

ELŐADÁSOK ÉS CIKKEK A MUZEOLÓGIA KÖRÉBŐL

zeumaiban van kiállítva). Vagyis - minden pénzügyi-adminisztratív nehézség ellenére - ki kell munkálni a megyei és a helyi önkormányzatok együttműködését a falumúzeumok (tájházak) fenntartásban. Figyelembe kell itt venni bizonyos emberi szempontokat is: idős gyűjteményalapítók vannak a gondnokok között, az ő helyzetüket nagy óvatossággal kell kezelni. Alapos végiggondolást és egyeztetést igényel a szobi Börzsöny Múzeum, valamint Tápiószelén a Blaskovich Múzeum státusa is. Megítélésem szerint működésük kiállítóhelyként indokolt: önálló gyűjtőkörrel nem rendelkeznek, s nem felelnek meg a múzeum szakmai kategóriájában előírt feltételeknek. Mindez azonban hosszú egyeztetési folyamat révén alakulhat, s olyan - jobbára önkormányzati - együttműködést is igényel, amire a hazai közgyűjtemények fenntartásában eddig kevés példa van. Elképzeléseim szerint, pár év alatt formálódhat meg a megyei múzeumi szervezet hosszabb távon fenntartható struktúrája. Koncepcióm szerint tehát a megyei múzeumi szervezet a tájmúzeumokra épülne, ezek gyűjtőköre együtt fedi le a megyét: Ferenczy Múzeum (Szentendre), Tragor Ignác Múzeum (Vác), Kossuth Múzeum (Cegléd), Arany János Múzeum (Nagykőrös), Árpád Múzeum (Ráckeve) és Petőfi Múzeum (Aszód). Az első három intézmény a szakemberek létszámában, a muzeológiai szakágak tekintetében és hatókörében is erőteljesebb, afféle központi tájmúzeum szerepkört láthat el, az utóbbiak mozgástere és feladatköre lényegesen kisebb, de támogatásuk feltétlenül indokolt. Nem tartom megalapozottnak azokat az elvárásokat, amelyek minden tájmúzeum egységes és sematikus megerősítését, szakemberállományának komplex megformálását célozza, nem zárom ki azonban a létszámok korrekcióját, hozzáigazítva azt a helyi feladatokhoz és elvárásokhoz. Alapszinten valamennyi tájmúzeumnak meg kell felelnie a gyűjteményeiből és szakmai tevékenységéből, valamint a helyi társadalmi elvárásoknak. Mindez intézményenként vizsgálandó meg, a múzeumi normatívák figyelembevételével. Ez nem egyszerűen létszámkérdés, hanem a tevékenységi kör alapján felülvizsgálandó és kialakítandó. (Különösen ebben a kontextusban tűnik rendkívül magasnak a szentendrei központ létszámellátottsága.) A tájmúzeumok mellett a Szőnyi István Emlékmúzeum (Zebegény) karakteres emlékmúzeum státusát kívánom megtartani, lehetőség szerint - a Dunakanyar idegenforgalmi igényeihez is igazítva - erősíteni akarom annak sokirányú szakmai és közművelődési szerepkörét. A kiállítóhelyek számát elsősorban bemutatott anyaguk sajátos jellege, az azokat működtető tájmúzeumok teherbírása, társadalmi támogatottsága, nem utolsósorban pedig a látogatottság alapján szeretném alakítani. Működésüket elsősorban a tájmúzeumok hatáskörébe kívánom rendelni, szerepkörüket az adott település és kistáj kulturális struktúrájában kell megformálni. Ebben a vonatkozásban messzemenően figyelembe kell venni a helyi előzményeket és sajátosságokat: egészen más a szentendrei gyűjtemények távlata, mint a váci intézményeké, vagy az olyan egyedi lokális egységeké, mint Verőcén a Gorka Gyűjtemény. Ezeket sem lehet modellként, előzetes el-