Viga Gyula: Miscellanea museologica (Officina Musei 12. Miskolc, 2002)
ELEGYES NÉPRAJZI ELŐADÁSOK ÉS ÍRÁSOK
Részletesen foglalkozott a századfordulón Tokaj-Hegyalja gyümölcskultúrájával Zemplén vármegye monográfiája, ami például egyértelműen utal arra, hogy a vármegye déli, szárazabb és melegebb része kevéssé alkalmas a gyümölcstermesztésre, mint a felső területek. Bár kiemeli a filoxéra utáni telepítések jelentőségét, s a programot vezénylő Darányi Ignác földművelésügyi miniszter regnálásának éveit külön korszakként értékeli Hegyalja gyümölcsészetében, rámutat arra, hogy a táj gyümölcstermelése - a lehetőségekhez és a piaci elvárásokhoz képest - továbbra is rossz állapotban van. Utal arra is, hogy a szőlő és a gyümölcs viszonya még a 19-20. század fordulóján is ambivalens: „A vármegye szőlő-zónája a finomabb és igényesebb gyümölcsfajok termelésére is alkalmas, őszibarack, mandula, szelíd gesztenye, különösen jól díszlenek a Hegyalján, csakhogy itt a szőlő az édes gyermek és minden egyéb mostoha." 10 Ezzel a folyamattal párhuzamosan zajlik a homoki szőlő- és gyümölcsvidékek kialakulása, ami 1920 után teljesedik majd ki, amikor a trianoni döntés elszakítja a történeti Magyarország legnagyobb gyümölcstermesztő tájait. 4. A fentiek történeti statisztikai dokumentálása nem lehetséges, mert az első részletező gyümölcsfa-összeírás (1895) darabszám közli az egyes települések adatait, míg az azt követő a kert és gyümölcsös területét tünteti fel. Mégsem haszontalan ezek közreadása, mert informálnak az állomány fajtaösszetételéről, s a kert és gyümölcsös hasznos földterületen belüli arányáról. A részletek nélkül, szembetűnő, hogy a szilvafák mennyisége - a Tokaji és a Szerencsi járás összesítésében - megközelítően felét adja a teljes gyümölcsfaállománynak, vagyis a szilvafák száma két, két és félszerese az alma, körte és cseresznye együttes mennyiségének. 11 A szilvafák között a besztercei fajta volt a legkedveltebb. A cseresznye termesztésében egyedül Tolcsva érdemel figyelmet, gyümölcsükből jelentős mennyiség kerül piacra is. Az alma termesztésére a megye északi része az alkalmasabb: Tokaj-Hegyalj a szárazabb, melegebb területe nem kedvez - növényvédelem hiányában - a termesztésnek. A tájon a sóvári alma volt népszerű, de az is csak a szőlők szélén húzódó szilvásokban kapott helyet. Előfordul ekkor a mosánszki fajta és az arany renet is, a filoxéra után pedig az angol parmen terjed, de a táj adottságai miatt erősen férgesedik. A filoxéra után 100 ezer magas törzsű téli körtefát telepítenek, de még őrzi népszerűségét a nyakas körte, amit éppen úgy Tokaj-Hegyalj a jellegzetességének tudtak, mint a furmint szőlőt. Tokaj-Hegyalján kívül ez Zemplénben nem volt ismert, holott piaca, jó pálinkája kedveltté tette. 1 " A szelídgesztenye annak ellenére ritka volt, hogy a táji adottságok között jól érezte magát, ám hiányzott hasznosításának sajátos kultúrája. 13 Kossuth János é. n. 198. 11 A magyar korona országainak mezőgazdasági statisztikája (1895). Magyar Statisztikai Közlemények XV. Budapest, 1897. 12 Kossuth János é. n. 198-199. 13 Katona Dienes 1850.
