Viga Gyula: Miscellanea museologica (Officina Musei 12. Miskolc, 2002)

ELEGYES NÉPRAJZI ELŐADÁSOK ÉS ÍRÁSOK

várva kiöntötte belőle az aranyát. A baranyai mondaszerű néphagyomány kecskefejű vízköpő kútról is tud, szintén a török időkből. Csupán kérdésként vetődik fel, hogy nem voltak-e állat alakú határjelek, határkövek a középkorban, ahogyan egyébként nem ritka a kecske figurájának ábrázolása. S ezek után csak félve említem meg, hiszen spekulatív gondolat a két dolog összekapcsolása, hogy a Kecskemét helynév eredete még ma sem tisztázott megnyugtatóan. Végül még egy apróság. Tudomásom szerint a Kalocsai Állami Gazdaság számára a közelmúltban készített egy Szendrey Mihály nevű agrármérnök tervet, mely a gazdaság nagyüzemi kecsketartását alapozná meg. Ebben konkrét számítások igazolják, hogy a kecske, sajátos biológiai adottságai révén, olyan, mint egy élő tejgyár, mely a tartás legprimitívebb, legextenzívebb feltételei mellett is intenzív hasznot biztosít. Azt gondolom, hogy a kecske ezen tulajdonsága az, amelyik évezredeken át szerepet biztosított számára az állattartó kultúrában, s feltehetően lehetővé tette igen korai domesztikációját is. (Előadás: Szabadszállás, 1979. IV. 27.)