Viga Gyula: Miscellanea museologica (Officina Musei 12. Miskolc, 2002)
ELŐADÁSOK ÉS CIKKEK A MUZEOLÓGIA KÖRÉBŐL
lehet. Nagy figyelmet kívánok szentelni a kiállítási dokumentáció készíttetésére, forgatókönyvek lektoráltatására és vitájára, úgy, hogy a tárlatok ne ad hoc jelleggel, s ne utolsó pillanatban készüljenek. Mindehhez az egész muzeológusi és technikai gárda szorosabb, egymásra épülő tevékenységének megszervezése szükséges. Egészében rendezni kívánom az időszaki kiállítások elveit: 2-3 hétre általában indokolatlan kiállításokat rendezni, hacsak nem valóban különös, a látogatókat vonzó attrakcióról van szó. Nem akadályozná azonban a tájmúzeumok jobbára önerőből megoldott - tárlatait, amik általában szervező erőt jelentenek egy-egy kisváros múzeumbarát társadalmi közegében. A kiállítóhelyek jelen formában való üzemeltetése Szentendrén különösen gyors változtatást igényel. Meglepőnek tartom, hogy a rendezés igénye hosszú évek óta fel-felmerül, de a probléma nem jut nyugvópontra. A jelen állapot, a sok kis önálló múzeum (kiállítóhely) fenntartása szakmailag nem indokolható, az üzemeltetés pedig gazdaságilag tarthatatlan. Kivételt képez a Kovács Margit Múzeum, amely hosszú ideje a látogatók többségét vonzza. Figyelembe véve Pest megye önkormányzati koncepcióját csakúgy, mint Szentendre város elképzelését, felül kell vizsgálni valamennyi, állandó kiállításként működő emlékmúzeum alapításának okiratát, épületének tulajdoni viszonyait, s ahol azt az előzmények megengedik, az intézményeket és anyagukat össze kell vonni. A rendelkezésre álló anyagból egy, Szentendre 20. századi képzőművészetének jellegét és legjavát bemutató állandó kiállítást kell létrehozni, ami mind a város művészeti életének alakulását, mint a legjelentősebb alkotók művészetének formálódását tükrözi. Az állandó kiállítás mellett helyet kell biztosítani egy kisebb időszaki térnek is, ahol váltakozva, rendszeresen bemutatkoznának a ma élő alkotók is: a szentendrei hagyományok folytatóiként, letéteményeseiként. Megítélésem szerint ez a funkció jól megfér a Művészet Malom váltakozó rendezvényeivel, a kettő együttes működtetése - a múzeumi anyag tulajdonának megváltoztatása nélkül - éppen úgy szolgálna múzeumi és közművelődési célokat, mint az egész város idegenforgalmi szerepkörét. (Ehhez az épület bővítése, multifunkcionális tevékenysége feltételeinek kialakítása, s - főleg - mielőbbi befejezése szükséges.) A kiállítóhelyek esetleges értékesítéséből, ill. bérletéből befolyó összeget belül kell tartani a múzeumi szakterületen: a szerb egyház épülete után várható összeggel együtt az új (felújítandó) múzeumépület céljára kell elkülöníteni. Elképzelésem szerint a képzőművészeti gyűjtemények rendezéséig sem kellene az intézmények idegenforgalmi hasznosítását kiadni a múzeumi szervezet kezéből. Pl. a Barcsay-udvar programjának szervezése jól megférne a múzeumi szervezet közművelődési tevékenységével. A másik nagy hiányt, a Szentendre múltjának egészét bemutató szakmai és idegenforgalmi látványosságot magam egy állandó kiállításban tartom megoldhatónak. Ennek helyszínét vagy az építendő múzeum, vagy a - ugyancsak tisztázandó tulaj don viszonyú - Képtár jelenthetné. Tematikai gerincét a Duna és a
