Viga Gyula: Miscellanea museologica (Officina Musei 12. Miskolc, 2002)

ELŐADÁSOK ÉS CIKKEK A MUZEOLÓGIA KÖRÉBŐL

önállóságát, egységes szempontok alapján fel kell mérni a műtárgyállomány jelenlegi állapotát és összetételét. Erre megoldásnak látszik a formálódó DEPO számítógépes nyilvántartási program, ami az egyes gyűjteményi egységek azonos elvű regisztrálását lehetővé teszi, ugyanakkor pedig biztosítja, hogy a megye valamennyi intézményében deponált tárgytípusok és tárgysorozatok együtt, közös regisztrációban megjelenjenek. (Tudomásom szerint ebben az évben megjelenik a múzeumok számítógépes nyilvántartásának szabályzata is.) Vagyis össze kell hangolni az egyes szakmák szerzeményezési elveit: fel kell mérni a korábbi gyarapítások eredményét, törekedni kell a gyűjtés fehér foltjainak feltárására, a hiányok pótlására, de ki kell dolgozni az elmúlt fél évszázad új tárgygenerációinak gyűjtési elveit és annak intézményi feladatmegosztását is. A megyei intézményrendszer egészében kell gondolkodni a gyűjtési profilok fejlesztése kapcsán: mindez alapvetően szakmai, muzeológiai elv, s nem sérti a tájmúzeumok önállóságát. Mind a belső erőforrások, mind a pályázatok esetén e közös gyarapítási koncepciónak kell elsőbbséget biztosítani. (Mindehhez persze a muzeológusok fokozatos együttgondolkodására, nem könnyen alakítható szemléletváltására is szükség van. A feladat sok és hosszas egyeztetést, közös gondolkodást és tárgyalást kíván.) Teljesen indokolatlan, hogy ugyanazon tárgytípusok - leszámítva, ha azt esztétikai, korjelző, kiállítási stb. szakmai elvárás indokolja - nagy számban szerepeljenek a múzeumok gyűjteményeiben. Egységes tárgy katasztereket kell tehát készíteni, amelyek az egész megye műtárgy-ellátottságáról tanúskodnak, s fokozatosan ki kell zárni az indokolatlan párhuzamosságokat. Természetesen mások ebben az egyes szakágak lehetőségei: a néprajz, helytörténet jobban megengedi ezt az elvet, mint a művészettörténet, de az utóbbi sem zárja ki. A tárgytípusok katalógusainak elkészítésénél figyelembe kell venni az ikonográfia, a fotóanyag, sőt, a recens leírások információit is. Az így elkészült tárgy kataszterek anyagát közzé kell tenni - ma ezeket hiányolja leginkább a múzeumi szakma. A gyűjteményi anyag - revízióval összekapcsolt - felmérése kapcsán, el kell kezdeni a tárgyi anyag klasszifikációját. Megkülönböztetett figyelmet kell szentelni a nemzeti kultúra tárgyi örökségében egyedi, országos (nemzetközi) rangú tárgyaknak, s a raktározás, állagmegóvás, a szükséges restaurálás esetén ezeknek elsőbbséget kell élvezniük. A nagy számban fennmaradt, több gyűjteményben is nagy számban rendelkezésre álló tárgyak sorsáról - gondos egyeztetés után - helyben kell dönteni. Mindez összefügg a profilok összehangolásának, egyeztetésének feladatával is. A gyűjtemények együttes megismerése rajzolhatja ki az állagmegóvás, a restaurálás prioritásait is. A tájmúzeumoknál már kiépült restaurátor kapacitást érintetlenül hagynám, sőt, annyiban fejleszteném, hogy egyes anyagfajták konzerválását, restaurálását valamennyi megyei intézmény számára biztosítani tudja (pl. Vác - textil, Nagykőrös — papír stb.). A tájmúzeumokban azonban jobbára csak az alapvető tisztítás, állagvédelem feladatait hagynám meg, egy-egy fő - középfokú végzettségű - restaurátor alkalmazásával. Az új (felújítandó)