Viga Gyula: Miscellanea museologica (Officina Musei 12. Miskolc, 2002)
ELŐADÁSOK ÉS CIKKEK A MUZEOLÓGIA KÖRÉBŐL
felső szintű összefogása. Első számú segítője ebben a Megyei Múzeumi Igazgatóság Titkárságának vezetője, akinek státusa lényegében új - de nem példa nélküli - a hazai múzeumokban. Feladata az Igazgatóság napi adminisztrációjának irányítása, a kommunikáció összefogása, naprakész kapcsolattartás az intézmény állandó és változó külső partnereivel. O tehermentesíti a szervezet vezetőit a nem kardinális feladatok, felmerülő napi kérdések megoldásában. Az adminisztráció bonyolítását erős munkaügyes egészíti ki: a munkáltatói jogok napi ellátásának gyakorlata nem az igazgató közvetlen feladata. (Az itt vázolt struktúrában okafogyottá válik a tudományos titkár feladatköre.) A gazdasági igazgató-helyettes - a törvényi keretek között - viszonylagos szabadságot élvez, s mind a megyei szintű, mind a tájmúzeumi szintű gazdálkodás felelőse. Hatáskörének, önállóságának növelésével párhuzamosan azonban felelőssége is nő. Tevékenységének rendszeres kontrollját egy - személyétől és a gazdasági osztálytól - független, közvetlenül az igazgató alá rendelt, korszerű eszközökkel rendelkező belső ellenőrzési rendszer látja el. A gazdasági igazgatóhelyettes részt vesz a szervezet gazdasági stratégiájának kialakításában, feladatköre túlér a költségvetés felhasználásának keretein. A jogszabályok adta keretek között köteles a legjobb kondíciót biztosítani valamennyi tájmúzeum napi tevékenységéhez, részt vállal a pályázatok pénzügyi-adminisztratív előkészítésében, s egyaránt partnere az igazgatónak a szervezet stratégiai és napi feladatainak megoldásában. A gazdasági osztályt úgy szervezi meg és úgy irányítja, hogy mind az intézményrendszer egésze, mind az egyes munkatársak tevékenysége gördülékeny lehessen. A megyei szintű feladatok koordinálására három főosztályvezető kinevezését tartom indokoltnak. Az egyik a művészettörténet feladatainak koordinálója, akit azért nem neveznék ki igazgatóhelyettesnek, mert a problematika számos részének megoldása az igazgató szerepvállalását igényli, másrészt gyakorlatilag Szentendre, Vác és Zebegény gyűjteményeinek gondozását kell megoldania. A másik főosztályvezető a műtárgyvédelem-restaurálás megyei felelőse lenne, akire igen sok és nehéz feladat speciális szakmai tevékenységének koordinálása vár. (Látva a szentendrei raktárak helyzetét, a műtárgyállomány állapotát, ez a feladatkör szakmailag kulcsszerepet jelent.) Végül főosztályvezetői szinten képzelem el megoldani a közönségkapcsolatok, a múzeumi szervezet egész vonatkozó marketing tevékenységének, nyilvánosságának, a lehető legteljesebb nyitás korszerű irányítását. E feladatkör irányítója nem muzeológus lenne, hanem a PR munkára képzett fiatal szakember. Az intézményrendszer egyik alapvető feladata éppen e tevékenység szervezése, a múzeumi munka megismertetése és társadalmasítása, ami mind a tájmúzeumokban, mind Szentendrén a múzeumok működésének alapjait garantálhatja. Az intézményrendszer hatékony működtetéséhez elengedhetetlen a többszintű és széles körű döntés-előkészítés, a meghozott döntések végrehajtásában a - különböző szintű - vezetők teljes felelősségvállalása. Az előzetesen egyeztetett