Viga Gyula: Miscellanea museologica (Officina Musei 12. Miskolc, 2002)

ELŐADÁSOK ÉS CIKKEK A MUZEOLÓGIA KÖRÉBŐL

gazdasági tevékenységek mindennapi életre, a közkultúrára gyakorolt hatásának vizsgálatával (gazdasági kapcsolatok, központok, árucsere, piacok, stb.) - hangsúlyosan kell rámutatniuk a térségi érintkezések, az interetnikus kapcsolatok történeti múltjára, eredményes működésére. A cél végső soron egy közös kulturális „példatár" megalkotása, az együttélés pozitív tapasztalatainak közzététele. A közös kutatások az együttműködés - látszólag - legkönnyebben szervezhető formái. Prioritást kellene biztosítani a tudománytörténeti és intézménytörténeti munkáknak valamint azoknak a tárgykatalógusoknak és monográfiáknak, amelyek a határ mindkét oldalán levő gyűjtemények anyagát feltárják, feldolgozzák. A kutatás számára - ebben a körben - különösen fontos programnak tartanám annak feldolgozását, hogy az új trianoni határok miként hatottak vissza a közgyűjtemények sorsára. Részleteket tudunk arról, hogy milyen törekvés volt például Miskolcon a könyvtár és a múzeum vonatkozásában az elvesztett Kassa effajta szerepkörének pótlására, de tudjuk azt is, hogy Miskolc és Debrecen miként igyekezett pótolni a képzőművészeti életben a vándorkiállításokkal az elveszített Felföld és a Partium hiányát. Mindez természetszerűleg a határ túlsó oldalán is rávetül az intézmények történetére, amit egészében nem ismerünk. Az egyes szakterületeknek önállóan kell kidolgozniuk a maguk érdekeltségét. A történettudomány és a néprajz terén például együtt kell kimunkálni a szlovákiai magyarság és a magyarországi szlovákság kutatásának rendjét. Sajátos kérdéseket vetnek fel ebben a vonatkozásban a szabadtéri néprajzi múzeumok: a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumban be kellene mutatni a Kárpátmedence valamennyi házvidékének reprezentáns építményeit, s hasonló módon kellene biztosítani Magyarországról reprezentatív épületeket a határon túli skanzenek számára. Amennyire azt a nemzetközi szerződések és szabályok megengedik, egyszerűsíteni kellene a „kishatár" területén a tárgyszállításokat, kölcsönzéseket. A milliós léptékű biztosítások a területi múzeumok erejét meghaladják. Erre közös alapot kellene képezni, a biztosításoknak pedig olyan formáját terjeszteni, amelyben káreset nélkül a díjtétel nagyobb része visszajár. Részben túlmutat a közgyűjtemények körén a képzés és a továbbképzés problematikája. Az egyeztetésre és a folyamatos kapcsolatokra ebben a vonatkozásban is szükség lenne. A határ mente felsőoktatási intézményei (pl. a Miskolci Egyetem Művelődéstörténeti és Muzeológiai Tanszéke) ebben részt vállalhatnának. Vélhetően igen sok konkrét ötlet, terv van, közülük számos itt talán el is hangzik majd, amelyek megfelelő támogatással megvalósíthatók, s megfelelő kondícióval a határ menti kapcsolatok automatizmusként működhetnek a múzeumok között is. Úgy vélem, hogy érdemi eredményeket csak az alulról felépülő, lokális, ill. regionális tartalommal megtöltött együttműködés hozhat, s elsősorban olyan államközi szerződésekre, nemzetközi jogi kondícióra van szükség, amelyek ezeknek szabadabb mozgásteret biztosítanak. Más közelítésben talán az is megfogalmazható, hogy a politika feladata véget ér az együttműködés kereteinek, ha szükséges intézményrendszerének létrehozásával, a működés lehetőleg