Viga Gyula: Miscellanea museologica (Officina Musei 12. Miskolc, 2002)

ELŐADÁSOK A RÁDIÓBAN

A fuvarosok már 10-12 éves fiaikat igyekeztek belenevelni munkájukba, hozzászoktatni az állatokhoz és a hosszú úthoz. A fiúgyerek elkísérte apját távoli vidékekre, s 14-15 évesen sokan közülük már önállóan is fuvarba mentek. Voltak települések a Bükk-vidéken, ahonnan nagyobb számban kerültek ki fuvaros gazdák, amelyekre jellemző volt a távoli fuvarvállalás. Ilyen volt pl. Cserépfalu, Felsőtárkány, Bükkzsérc, Bogács, valamint a hegység belsejének főleg meszet fuvarozó szlovák falvai: Répáshuta, Bükkszentkereszt és Bükkszentlászló. Századunk első harmadában lényeges változás állt be a fogatolt állatállomány összetételében, amely kihatott a fuvarozásra is: a lóállomány lényegesen megnőtt, s a lovas fogatok fokozatosan átvették az ökrös szekerek szerepét a távolsági fuvarozásban. Amíg korábban az ökrös fuvarok meghatározó szerepet kaptak a távolsági mész-, fa-, gyümölcs- és egyéb árufuvarozásban, ettől kezdve főleg falun belül, vagy csak kis távolságra fuvaroztak ökrökkel, s egyre csökkent ezek szerepe a szállításban, ugyanakkor a nagyobb távolságok bejárása a lovas fogatok feladata lett. Ennek egyik oka a szarvasmarha-állományban bekövetkező fajtaváltás volt, de lényegesen hozzájárult egyes kövezett útszakaszok - pl. az Eger és Miskolc közötti út - kiépítése is. Nem utolsósorban pedig igényelte ezt a váltást a kereskedelem, az egész gazdasági élet felgyorsulása, mellyel a versenyt állni még a gyorsabb fogatokkal is egyre nehezebben lehetett. Mindez természetesen visszahatott a Bükk-vidék egész termelési rendjére, s a táj külső gazdasági kapcsolatainak alakulására is. (Miskolc, 1987. Kis Magyar Néprajz)