Viga Gyula: Miscellanea museologica (Officina Musei 12. Miskolc, 2002)

KÖNYVEK, KIÁLLÍTÁSOK, RENDEZVÉNYEK ELÉ

készsége, egyáltalán, hogy rendkívül gyorsan bele tud helyezkedni a legkülönbözőbb témákba és helyzetekbe. Talán csak kevés beavatott tudhat arról, hogy adottságod-e mindez, vagy sok munkával, fáradsággal megformált készséged. Az elmondottak igazak egész munkásságodra: a számos munkahelyen való újrakezdésedre és az ott rendkívül gyorsan elért első eredményeidre is. Magam mégis úgy vélem - szubjektív észrevételem, hogy adekvát viszonyban van egymással az ember, a témája és a mű -, hogy tudósi és emberi vonásaid legteljesebben, leginkább organikusan a vásárokkal, a cserékkel kapcsolatos munkásságodban mutatkozik meg. (Különösen, ha nem csupán a megírt opusokra gondolok, hanem mindarra, amit tudsz a témáról, s aminek egyszer még jó lenne egy nagy, szintetizáló műben összegződni.) Ahol a magyar néprajz és múzeumügy igazi garabonciásaként akár rövid időt is eltöltötte!, ott egyebek között bizonyosan elkészült az adott település vásárának, piacának (történeti) néprajzi feldolgozása, a táj, a vidék népe árucseréjének - te a javak cseréjét mondanád! feltárása. Túrkeve, Sárospatak, Gyula, Gyöngyös, Debrecen, s számos más település sokadalmait Te emelted a szakmai köztudatba, kicsit mindig tágítva is a problematikát. A területi elvekben évtizedek alatt egyre finomabb szálakra bomlott a problémakör tematikája, hogy aztán az egész együtt korábban nem ismert összefüggés-rendszerben összegződjön. Szilárd pillért jelentett ehhez a javak cseréje kutatásának nemzetközi irodalma is, aminek alapvető műveit jól ismered. Bizonyos, hogy a magyar vásárok funkcióinak értelmezése a te tevékenységeden bomlott ki a legteljesebben, s munkáidban szervesült a törzsi csere etnológiai ismeretanyaga, a Kárpát-medence településföldrajzi és -történeti tudása és a térség társadalomhistóriája. Ebben a vonatkozásban a táj és a termelés, az előállított javak cseréjének anyagi, társadalmi és folklorisztikai vetületei nálad jelennek meg leginkább organikus egységükben. (Nem lényegtelen, hogy a gyulai vásárról írott munkád egy évtizeddel megelőzte a kiváló Kós Károly sokat idézett erdélyi vásár tanulmányát.) Ugyanakkor - mintegy továbbörökítve például Kiss Lajos íráskészségét - számos részlet színes leírását adtad, számtalan finom megfigyelést tettél ebben a témakörben a speciális tárgyak, eszközök világától a vásározó ember viselkedéséig, a sokadalmak műveltségformáló szerepéig, a hagyományos magyar néprajz és népességtörténet szemléletét ötvözve az új kulturális antropológiai elvárásokkal. A vásárok, a javak cseréjének néprajzáról annak minden aspektusában írtál, előadtál. Ahogy tréfásan mondani szokták - a hely és az idő talán megengedi, hogy ezt mondjam -, amit nem tudsz a vásárokról, azt talán nem is érdemes tudni. Megfogalmazhatom tehát, hogy a téma is megtalált téged, avatott kutatóját, s a te egyéniséged, nyitottságod, történeti, néprajzi, művelődéstörténeti tájékozottságod ennek a problematikának a kidolgozásában összegződött talán legmarkánsabban. Az 1974/75-ös tanév második szemeszterében a Kossuth Lajos Tudományegyetem negyedéves néprajzos diákjaként hallgathattam speciális kollégiumod előadásait az árucsere néprajzáról. Rendkívül elevenen, frissen, szellemesen és szemléletesen beszéltél: nem csak azt éreztük, hogy - a főbb összefüggések