Viga Gyula: Miscellanea museologica (Officina Musei 12. Miskolc, 2002)

KÖNYVEK, KIÁLLÍTÁSOK, RENDEZVÉNYEK ELÉ

zedékek legjobbjainak emlékét, s személyében igyekszik hidat képezni az előző és a következő földrajzos generációk között. De ugyanilyen integratív szerepet vállal más szaktudományok különböző generációinak összekapcsolásában, az interdiszciplináris együttműködés folytonosságában is. Felkészültsége, tudományos elkötelezettsége mellett emberi habitusa is iskolateremtő személyiséggé teszi. A lezárult dolgok biztonságával talán érdemes elgondolkodni azon, hogy tevékenysége főiskolai oktatómunkájában hozott-e több eredményt a hazai földrajz számára, vagy egy egyetemi katedrán nevelt volna több fiatal kutatót. Ha számba vesszük rendkívül termékeny tudományos munkásságának eddigi eredményeit, az nem tükrözi, hogy a főiskolai oktatás és hivatal mennyi időt és energiát emészthetett fel. Ezzel együtt is úgy vélem, hogy a tanárképzésben végzett oktatói és szakirodalmi munkássága is nagyon fontos hozadéka a hazai geográfiának: a felnövekvő nemzedékekben szemléletéből talán számos dolog megfogan majd. S vannak persze tehetséges kutató utódok is, tanítványok, akik a tudományban is továbbviszik Frisnyák Sándor eredményeit. Aligha tévedek, ha úgy vélem, hogy a magyar néprajz igazából még ezután fedezi majd fel Frisnyák Sándor munkásságának eredményeit. Mind a tradicionálisnak tartott paraszti kultúra teljes átalakulása, mind az igényként egyre inkább megfogalmazódó egzaktság, konkrét források és adatok keresése ebben az irányban hat. Ezt erősíti a lassan már közkeletű és természetes elvárásként megjelenő interdiszciplinaritás is. Ma még csak néhány etnográfus hivatkozza rendszeresen Frisnyák Sándor könyveit, tanulmányait. Bizonyos vagyok benne, hogy ezt egyre többen teszik majd, s egyre nagyobb elmaradást kell pótolniuk, mert közben ő újabb fontos munkákat tesz le a tudomány asztalára.