Viga Gyula: Miscellanea museologica (Officina Musei 12. Miskolc, 2002)
KÖNYVEK, KIÁLLÍTÁSOK, RENDEZVÉNYEK ELÉ
Frisnyák Sándor munkásságáról - etnográfus szemmel F risnyák Sándor tevékenységét, tudományos eredményeinek a néprajzi kutatásra gyakorolt hatását méltatva, csak személyes megjegyzéssel tudom kezdeni rövid írásomat. Nem elég az, ha ezen a helyen egyszerűen megköszönöm neki mindazt a figyelmet, segítségét, amivel engem az elmúlt évtizedben kitüntetett, mert tudom, hogy hasonlóan segítőkész és kollegiális másokkal szemben is. Hozzá nem lehet „csak" szakmai segítségért, tanácsért menni, nála vendég a betérő, akire mindig jut ideje. Első találkozásunk óta tapasztalom kitüntető figyelmét, segítőkészségét: lehetőséget biztosít a szakmai szereplésre, megnyilvánulásra, akár olyan feladat elvégzésére is, amire saját tudományszakomban soha nem volt lehetőségem. Maga szerény, mások apró sikereit is dicséri. Tudósként is igazi pedagógus maradt. Úgy vélem, hogy mindaz, amit Frisnyák Sándor emberként, személyiségként képvisel, még hitelesebbé és értékesebbé teszi az általa elért tudományos eredményeket. Az alábbiakban elsősorban csak annak a megfogalmazására vállalkozhatom, hogy számomra, saját kutatásaim szempontjából mit jelentenek Frisnyák Sándor munkái, az egész néprajz látószögére nem nyithatom ki a megrajzolandó képet. Részben azért nem, mert a többi kollégámnak hasonlóan önálló szempontjai vannak munkájában, másrészt azért, mert Frisnyák Sándor aktivitása, eredményessége semmit sem csökken, tehát semmiféle összegzésnek nincs helye - reméljük még nagyon sokáig - tudományos tevékenységéről és annak hatásáról. 1. Azzal kell kezdenem, hogy Frisnyák Sándor kutatói szemlélete és emberi habitusa egyaránt nyitott más tudományágak felé, személyében is nagy affinitást mutat az interdiszciplináris gondolkodásra. Nem egyszerűen csak ismeri a magyar néprajz eredményeit, hanem azokat természetes módon építi be emberközpontú földrajzéba.. Személyében is szervező erő a különböző tudományszakok között: elegendő itt csupán az elmúlt esztendőkben általa szervezett két nagy konferenciára utalnunk, ahol a geográfusok mellett történészek és etnográfusok is szerepeltek (A Kárpát-medence történeti földrajza. Nyíregyháza, 1996., A Felvidék történeti földrajza. Nyíregyháza, 1998.). De más, kisebb tanácskozásokon, az általa szerkesztett kötetek szerzői gárdájában is összegyűjti mindazon tudományágak művelőit, akik az adott kérdésről sokféle, árnyalt képet rajzolhatnak. Mindez a felfogás része tudományos módszerének, szemléletének is. 2. Megítélésem szerint a hagyományos népélet kutatói számára Frisnyák Sándor azzal teszi a legnagyobb szolgálatot, hogy - a hazai emberföldrajz, történeti földrajz legjobbjainak módszerét organikusan követve és fejlesztve - megrajzolja a Kárpát-medence táji változásainak és változatainak struktúráját. Ez
