Viga Gyula: Miscellanea museologica (Officina Musei 12. Miskolc, 2002)

KÖNYVEK, KIÁLLÍTÁSOK, RENDEZVÉNYEK ELÉ

elérésének lehetősége, ugyanakkor a raktárak és konzerválószerek hiánya, s a gyarapítás lehetőségének esélytelensége a magán gyűjtőkkel szemben. Mindez egy öröklött struktúra velejárója, amiért nem kárhoztathatok a fenntartó önkormányzatok sem, akiknek - a rendre görgetett adósságok mellett - egyszerre kellene gondoskodniuk az útépítésről, a kórházi ágyakról és olcsó gyógyszerekről, iskolákról és öregotthonokról, valamint a közös tárgyi örökség gyűjtőhelyeiről, a múzeumokról is. Bár remélhetjük, hogy hazánk nyugodtabb gazdasági helyzet felé halad, bizonyos, hogy a jelenlegi intézményhálózat korszerűsítésre szorul, s a jószerével spontán felépült struktúrát hozzá kell igazítani a 21. század elvárásaihoz és feltételeihez. A muzeológusoknak sok elvi, szakmai kérdést kell megválaszolniuk a gyűjtemények, a tárgyi kulturális örökség jövője vonatkozásában is. A tájilag tagolt, történetében, etnikai és vallási arculatában bonyolultan összetett Pest megye muzeális gyűjteményei árnyaltan tükrözik a térség kulturális és társadalmi folyamatait. A szervezeti felépítés sokféle gonddal terhelt, az azonban bizonyos, hogy a gyűjtemények és kiállítások - nem egészen összehangoltan ugyan -, kirajzolják e sajátos adottságú megye tárgyi kulturális örökségét. Látható azonban, hogy az itt élő polgároknak igen jelentős része gyakrabban és könnyebben eljuthat az ország más tájaira, akár külföldre, mint a megye más részeibe. Ezért is tartom nagyon jónak kollégáimnak azt a szándékát, hogy a jellegadó tárgykollekciókat igyekeznek vándoroltatni, megforgatni a tájmúzeumok között. Mindez nem csupán a sokszínűség bemutatására, a regionális gondolkodás megerősítésére alkalmas, elsődlegesen valóban kiemelkedő értékek megismerését és megismertetését teszi lehetővé. Úgy gondolom, hogy ezt a szándékot tovább kell vinni, abban pedig bizonyos vagyok, hogy a 20. századi szentendrei művészet alkotásai a kulturális örökségnek abba a tartományába tartoznak, amelyek megérdemlik és igénylik a megismerést Pest megye városaiban is. Annak a reményében nyitom meg a kiállítást, hogy az valódi élményt és szellemi gazdagodást jelent majd Önök számára! Ehhez ad segítséget Mazányi Judit hozzáértése, vezetése, akinek a munkáját ezúton köszönöm meg. Amikor Nóvák László igazgató úrnak és munkatársainak is köszönetemet fejezem ki a mai program és a kiállítás létrehozásáért, Önöknek is megköszönöm, hogy eljöttek, s kérem, hogy bábáskodjanak továbbra is szeretettel az Arany János Múzeum körül! Gondolom, egyetértünk abban, hogy megérdemli! Köszönöm, hogy meghallgattak! (Nagykőrös, Arany János Múzeum, 2001. 06. 13.)