Viga Gyula: Miscellanea museologica (Officina Musei 12. Miskolc, 2002)
KÖNYVEK, KIÁLLÍTÁSOK, RENDEZVÉNYEK ELÉ
időszakától - Darkó Jenő Pannónia frank hódoltatásához közöl adatokat -, a valdens mozgalom európai históriáján át {Gergely Katalin írása) egyházjogi valamint liturgiatörténeti kérdésekig és az egyházi fegyelmezés, jogszokások problematikájáig ér. Külön is megemlítem a több mint ígéretes fiatal miskolci történész, Fazekas Csaba nevét, aki ezúttal a barokk népi vallásosságról és a neoprotestáns mozgalmak, ill. a szektakérdés 18. századi megítéléséről értekezik. A fejezetben számos érdekes közelítésben jelenik meg a felekezeti és - azzal összefüggésben - az etnikai együttélés problematikája, ami térségünkben a messzi múltból a 21. századba ívelő kérdéskör. Itt Lackovits Emőke, Galambos Iréneusz páter és Gergely Katalin másik előadását említem, akik a hétköznapokon és ünnepeken való békés együttélésre hoznak megerősítő példákat, sejtetve azonban azokat a törésvonalakat is, amelyek gyengítik a valamennyiünk számára természetes és remélt vallási és etnokulturális folyamatokat. Forrása és módszere miatt is tanulságos Mészáros Veronika munkája, aki egy fényképalbum fotóinak felhasználásával rekonstruálta az 1947-es berhidai püspöklátogatás vallási térszerkezetét. A konferenciaanyag két utolsó fejezete jószerével összetartozik: az utolsó a történeti forrásokról, azok vallástörténeti és vallásnéprajzi értelmezéséről szól, a megelőző pedig e források egy speciális válfajáról, a matrikulák felhasználhatásáról értekező írásokat fogja össze. A szerzők mind tapasztalt kutatók: Petánovics Katalin, Grynaeus Tamás, Kocsis Gyula és a többiek akár lokális adatokból is képesek hozzájárulni egy-egy problematika árnyalásához. A források és a módszer miatt kiemelném azonban Márkusné Vörös Hajnalka (Szabadtéri szakrális emlékek levéltári forrásai), Dominkovits Péter (A XVII. század eleji szombathelyi céhmesteri számadásokról - mindez összefügg a plébánia jövedelmével, gazdálkodásával) és Deáky Zita (A medicina pastoralis és a papok egészségügyi felvilágosító tevékenysége a XVIII. század végétől a XIX. század közepéig) munkáját. Végül dicsérően kell szólnom Tóth G. Péter Félelem és rettegés a pestistől című opusáról, ami egy nagy ívű - legszívesebben azt mondanám, mentalitástörténeti - tanulmány a járványokról, a velük kapcsolatos egyéni és kollektív szenvedéstörténetekről, a bennük felnövekvő szentekről, kultuszokról. Mit fogalmazhatnék még meg, e hosszúra nyúlt ismertetés végén? Elsősorban a gratulációt, dicséretet és köszönetet: szerzőknek, szerkesztőknek, kiadónak, a megjelenést támogatóknak. Talán még azt is, hogy ez a hihetetlenül gazdag anyag jószerével szétfeszíti egy konferenciakötet tartalmi kereteit, s csak az szolgálhat magyarázattal, hogy szekciókban, egymással párhuzamosan zajlottak a tanácskozás ülései. Meg merem kockáztatni, hogy egy vallási néprajzi kézikönyv született, ami azonban a néprajz, a művelődéstörténet, a mentalitástörténet sok-sok érintkező problematikájának vizsgálatánál is haszonnal forgatható. A népi vallásosság felé fordítva a figyelmet, e két kötet írásai egyszerre jelentenek visszanézést a tradícióra, a megtartó közösségi gondolatiságra, a kultúrát egészében generáló tudatra, arra a közösséghez tartozásra, ami az egyén, a
