Viga Gyula: Miscellanea museologica (Officina Musei 12. Miskolc, 2002)

KÖNYVEK, KIÁLLÍTÁSOK, RENDEZVÉNYEK ELÉ

egy muzeális intézmény, ami az egész Kárpát-medence tojásdíszítő hagyományát reprezentálja. Talán nem untatom még Önöket, ha felhívom a figyelmet arra, hogy dr. Nienhaus Rózsa gyűjteménye és az itt kiállított kollekció sajátos muzeológiai és néprajzi-folklorisztikai problémát vet fel. Ez a sérülékeny tárgytípus megengedi a reprodukciót, a gyűjtött minták alapján való újraalkotást. Szemben a muzeális néprajzi tárgyak döntő többségével, hitelesek maradnak ezek a reprodukálás során is. Vagyis önmagában is, a lerajzolt, lejegyzett mintakincsben is olyan példatárát adja a díszítménynek, ami reprodukálható. Magam ezt a néprajz és a néprajzi muzeológia egyik alapvető feladatának és lehetőségének érzem: lehetőség szerint olyan példatárakat kell létrehozni, amelyekből - ha akár másképp, máskor, más funkcióban igényli - választhat és reprodukálhat egy új közösség, s beemelheti, organikussá teheti azt saját műveltségének kelléktárában. Olyan ez, mint a népdal, ami soha nem idegen a születésétől távoli tájakon sem. Engedjék meg, hogy köszönetet mondjak erről a helyről, elsősorban a tulajdonos dr. Nienhaus Rózsának, hogy ezt a törékeny kincset ilyen nagy távolságból rendelkezésünkre bocsátotta. Külön köszönöm Ujváry Mária kolléganőmnek a szíves közvetítő szerepét, s munkáját mind ennek a kiállításnak a létrehozásában, mind a zengővárkonyi intézmény megteremtésében. Köszönöm kiállításrendező kollégáim türelmes munkáját, a közművelődési szakembereink segítségét a mai kiállítás előkészítésében, megteremtésében. Két hét múlva nagypéntek, egyik legnagyobb ünnepére készül a keresztény világ. Nagyon szeretném, ha úgy tekintenék meg a tárlatunkat, s úgy mennének majd útjukra a múzeumunkból, hogy valami pici segítséget kaptak a lelkük ünnepi felkészítéséhez! Köszönöm, hogy eljöttek, tekintsék meg a kiállítást! (Miskolc, Herman Ottó Múzeum, 2000. április 7.)