Viga Gyula: Miscellanea museologica (Officina Musei 12. Miskolc, 2002)
KÖNYVEK, KIÁLLÍTÁSOK, RENDEZVÉNYEK ELÉ
A matyókról T öbb ok miatt is hálás a feladatom: etnográfusként mutathatom be, nyithatom meg ezt a kis matyó népművészeti, népviseleti kiállítást, a 30 éves Megyei Könyvtárban, a könyvhéten, s azok között a könyvek között, amelyek a matyóság múltjáról szólnak. Mindemellett, Mezőkövesd első emberéhez csatlakozhatom mondandómmal, azon település, kisváros polgármesteréhez, ahol a hagyományos népi kultúra matyónak nevezett táji variánsa megszerveződött. Kövesd máig letéteményese ennek a kulturális örökségnek, ami árnyaltan átszövi a város mai életének számos részletét. Közismertek a matyóság néprajzi kutatásának eredményei, mindaz a tudás, amit Istvánffy Gyulától, Fludorovics Zsigmondon és Györffy Istvánon át, Kóris Kálmánig vagy Herkely Károlyig, később Fél Editig, Hofer Tamásig, vagy a sajnálatosan fiatalon elment Fügedi Mártáig szakmánk felhalmozott. Mégis, úgy vélem, hogy az érdeklődők többnyire máig a színpompás, burjánzóan színes, térkitöltő szabadrajzú hímzésben, annak a lakástextileken és a népviseleten megjelenő színvilágában és ornamentikájában értelmezik a matyó hagyományt. Még akkor is, ha sokan ismerik azt a bonyolult és ellentmondásos gazdaságitársadalmi folyamatot, amit a matyók „hadd korogjon, csak ragyogjon" kifejezése árnyaltan tükröz. Éppen ezért itt most néhány - talán nem közismert - összefüggésre szeretném felhívni a figyelmüket, amelyek a magyar népi kultúra táji tagolódása, változatai, annak történeti szakaszai, valamint a nemzeti kultúra értelmezése kapcsán kerültek a kutatás látószögébe. Vagyis olyan vonatkozásokra, amelyek nem a matyók egyediségét, másságát hangsúlyozzák, hanem összekapcsolják őket a magyar néprajzi csoportok történetének folyamatával. A matyóság a későn, a 18-19. században megformálódott néprajzi csoportjaink közé tartozik. Elsősorban Mezőkövesdet értjük alatta, bár ide sorolják Tardot és Szentistvánt is, jóllehet a kontinuus Kövesddel szemben, az utóbbi két település népessége nem volt folyamatos. Maga a matyó elnevezés - a viselőik által preferált, a Mátyás névből való származtatással ellentétben - vélhetően a református tömbbe ékelődött, az ellenreformáció hatására katolikussá lett csoport megjelölésére szolgál. A csoport megformálódásában a török kiűzését követő gazdasági reorganizáció, az erőteljes demográfiai növekedés, a 19. század elejétől érvényesülő mezőgazdasági konjunktúra játszott alapvető szerepet, amit erősített Kövesd mezővárosi jogállása is. A nagy határú, alföldi jellegű gazdálkodást folytató, az Alföld felé a Tiszáig legelőket birtokló mezőváros tradicionális jellegét minden vonatkozásban a 19. század második felének - részben országos, részben lokális - változásai formálják át. Mert az, hogy 1883-ban Kövesd
