Viga Gyula: Miscellanea museologica (Officina Musei 12. Miskolc, 2002)
KÖNYVEK, KIÁLLÍTÁSOK, RENDEZVÉNYEK ELÉ
sorban változó tempója kiváltóinak felmérését. Nagy kár, hogy sok-sok dolog számbavétele Szatmárban elmaradt, de nincs ez másként más tájakon sem: a kutatás sehol nem győzte a tempót az átalakuló életmóddal, tudással, tradícióval. Vélhetően nem győzte volna akkor sem, ha sokkal szervezettebben, a célokban és alapelvekben sokkal nagyobb egyetértésben tevékenykedik. Az új célok kitűzésében nem nélkülözhető a szakmai közmegegyezés. Figyelembe kell venni az új szakmai törekvések elvárásait is, még akkor is, ha azok gyakran nem másként, sokkal inkább mást kutatnak, mint a nálunk hagyományosnak vélt néprajzi iskolák. Ezek révén a műveltség és a társadalom arculatáról sokkal-sokkal árnyaltabb kép rajzolható. Vagyis program kell a munkához, ami feltétele az anyagi támogatások megszerzésének is. 4. Mindezeknek van persze sajátos feladatköre a tájmúzeum számára is. Most, hogy a magyar múzeumügy kétszáz éves évfordulójához közeledik, a számvetések egyértelműen igazolják, hogy több vonatkozásban megújításra vár a muzeális közgyűjtemények szakmai működésének metodikája is. A mit gyűjteni, hogy megőrizni, miként bemutatni, milyen elvek mentén feldolgozni széles problematikája egy regionális szerepkörű közgyűjteményben sajátosan jelentkezik. De másként artikulálódik a nemzeti kulturális örökség tárgyi vonulatának egész problematikája a különböző múzeumi mesterségekben is. Gondoljunk bele, hogy egy őskori vagy népvándorlás kori leletanyag, akár egy tárgy mindig egyetemes, egy honfoglalás kori, vagy középkori mindig országos, illetve nemzeti, egy népművészeti tárgy vagy egy gazdasági eszköz viszont általában regionális vagy lokális, mert többségében hiányzik azok egységes klasszifikációja és katasztere. (Arról nem is szólva, hogy ezek mindig újabbnak, későbbinek tűnnek, s a történetileg szakaszolt kiállítások végén szerepelnek, legyen akár fogazott élű sarló vagy más olyan eszköz, aminek a kronológiája jóval korábban ismert a Kárpát-medencében.) A nyilvántartás korszerűsödő rendje számos olyan lehetőséget ad, ami korábban csak nehezen volt elképzelhető. Létrehozható vele Szatmár tárgyi emlékanyagának tematikus katasztere, függetlenül attól, hogy az egyes tárgyakat hol, milyen közgyűjteményben, akár magángyűjteményben őrzik. Konstruálhatok tárgy- és eszköztipológiák, összeterelhetők a legkülönbözőbb ábrázolások, fotók, képeslapok stb. Nem kell tehát ahhoz a múzeumi polcokra hozni a tárgyi univerzum egészét, hogy ez a kulturális hagyaték értelmezhető legyen. Ezek megszerkesztése kijelöli a fehér foltokat, amelyek kitöltése sok vonatkozásban nem irreális feladat. Vagyis, a tárgyi örökség vonatkozásában is kiszerkeszthető Szatmár hagyatéka, ami sokféle módon értékelhető és értelmezhető. Az anyag folyamatosan karbantartható, bővíthető, igaz, rendszeres és szívós munkával. Ehhez egy központi archívum kell, megfelelő gyűjteménykezelő és adminisztratív segéderővel. Fiatalok kellenek, akik bekapcsolódnak és felnőnek ebben a munkában, s reális célokra van szükségük, amiben szakmai és egzisztenciális haladásukat is felismerhetik.
