Viga Gyula: Miscellanea museologica (Officina Musei 12. Miskolc, 2002)

ELŐDÖK ÉS (EGYKOR VOLT) TÁRSAK

Evkönyve VIII. [1969] 349-366., A kovácsok ló gyógyítása. A Herman Ottó Múzeum Evkönyve X. [1971] 457-487). Minden érdekelte, aminek a kovácsok tevékenységének múltjához egyáltalán köze lehetett, s igen sok történeti és néprajzi közleményt publikált e vonatkozásban, de foglalkoztatták a kérdéskör módszertani problémái is (A kovácsmesterség kutatása. A Herman Ottó Múzeum Evkönyve VII. [1968] 157-170). Fogékony volt a társadalmi kérdések iránt, a baloldali politikai, társadalmi mozgalmak lokális és regionális vonatkozásai csakúgy foglalkoztatták (Agrárszocialista mozgalom Borsod megyében. Borsodi Szemle XII. [1968] 70-73.), mint a summásság, amiről több tanulmányt közölt. Sajtó alá rendezte az ostorosi szegény ember, Koós Imre summás-könyvét is (Summásélet. Miskolc, 1960). Rendszerezően vizsgálta Északkelet-Magyarország néprajzi-folklorisztikai kutatásának históriáját (Borsod megye néprajzi irodalma /-//. Miskolc, 1958, 1970., A néprajzi érdeklődés szélesedése Miskolcon és Borsodban 1844-től az első világháborúig. A Herman Ottó Múzeum Evkönyve IX. [1970] 323-334.). Bodgál figyelme kiterjedt a tudománytörténet regionális problematikájára is: több jeles előd tevékenységét önálló tanulmányokban tárta fel (Komoróczy Miklós és a barkók. Borsodi Szemle VI. [1962] 106-108., Györffy István településkutatásai Borsodban. Borsodi Földrajzi Évkönyv III-IV. [1962] 124-126., Kóris Kálmán 1878-1967. Ethnographia LXXVIII. [1967] 602-603.). Különösen közel állt hozzá Istvánffy Gyula személyisége, akinek tevékenységét, folklórhagyatékát külön kötetben adta közre (Istvánffy Gyula: Palóc népköltési gyűjtemény. Miskolc, 1963). Borsod megye és Miskolc történeti-néprajzi hagyományai, Miskolc népéleti emlékei mellett, nagy figyelmet szentelt a folklórtradíciónak is: elsősorban a betyárvilág emlékanyaga érdekelte (Regula Ede históriája. Borsodi Szemle X. [1966] 78-86., Vidróczky Marci az északmagyarországi néphagyományban. Miskolc, 1970). Bodgál Ferenc nagy szerepet vállalt a néprajzi ismeretterjesztésben, a múzeumi munka és annak eredményei társadalmi megismertetésében. A társadalmi gyűjtőmozgalom országos hatású szervezője volt, a legjobb Borsod-AbaújZemplén megyei pályázatokból kötetre való válogatást szerkesztett (Borsod megye népi hagyományai. Néprajzi gyűjtők és szakkörök válogatott anyaga. Miskolc, 1966). Jórészt neki köszönhető az Istvánffy Gyula néprajzi és helytörténeti gyüjtőpályázat létrehozása (1961), ami Borsod-Abaúj-Zemplén megyében máig rendszeresen meghirdetésre kerül. A honismereti tevékenység egyik kulcsembere volt: a miskolci Földes Gimnázium diákjai közül több egykori szakköröse választotta hivatásul is valamely múzeumi szakágat. Nincs lehetőségem ezen a helyen tovább méltatni Bodgál Ferenc dolgos életpályájának eredményeit (részletezően: Balassa Iván: B. F. [Ethn. LXXXIV. 1973. 377-379.], Bartha László: Dr. B. F.-re emlékezünk. A miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 11. [1972] 187-192.) Úgy látom, hogy a történeti Borsod és Abaúj megyék területén bármilyen néprajzi téma kutatásához fog valaki, előbb-utóbb találkozik Bodgál Ferenc nevével, eredményeivel.