Viga Gyula: Miscellanea museologica (Officina Musei 12. Miskolc, 2002)
ELEGYES NÉPRAJZI ELŐADÁSOK ÉS ÍRÁSOK
hogy a ruszin Rákóczi népe, gens fidelissima: a nagyfejedelem hűséges híve. Máig kevéssé van benne a szakmai közvéleményben is, hogy Kossuth Lajos alakját is megőrizte a ruszin népköltészet. Sztripszky 1907-ben önálló tanulmányt szentel a kérdésnek Kossuth Lajos a rutén népköltészetben címmel, melyben karakteres véleményt fogalmaz meg a két nép kulturális egymásrahatásáról. 10 Az írásnak már a címe is sugallja azt a problémafelvetést, ami szerzőjét valójában egész tudományos pályáján foglalkoztatta, s érezhetően jelen volt magánéletének színterén is: miként, milyen hatásokra formálódott ki a ruszin (népi) kultúra 20. század eleji állapota, hogyan és miben hatottak egymásra a Kárpát-medence északkeleti térségében együtt élő népek, s miért olyan karakteres a magyar nyelv és kultúra befolyása a Kárpátok nyugati oldalán élő kis ruszin (rutén) nép műveltségére. A Kossuth-tanulmányban sem hagy kétséget, hogy a magyar-ruszin érintkezéseknek, illetve a ruszinság által átvett műveltségi elemeknek ez csak az egyik példája. „Köztudomású, hogy a magyarországi rutének ethnosa mennyire át meg át van itatva magyar elemekkel. Nyelvüket helyenkint magyar szótár nélkül a külföldi rutén nem érti meg; tánczuk, viseletük, építkezésük, dallamaik ötven százalékban magyarok, földéhségük és érzelmük pedig egészen magyar, így hát egészen rendjén való dolog, hogy Kossuthról és Rákócziról olyan gyakorta emlékszik meg dalaiban... A hazai ruténség Bocskai óta állandóan a magyarsággal együtt vett részt minden nemzeti mozgalomban. Ennek egyik oka a politikai viszonyokban keresendő, a melyben a ruténektől lakott vármegyék az önálló magyar Erdélytől fúggöttek. A másik ok, a mely miatt galícziai s egyáltalán határon túli fajbelieitől művelődés tekintetében elszakadt és élete teljesen magyar irányt vett, a földrajzi helyzetben található. A merre a vizek alá folynak, arra felé vezetődik a népek gazdasági és így művelődési érdeke. A többi ruténség lengyel, tehát mégis csak szláv befolyás alá került, a mely alól a legújabbi idők nemzeti öntudatmozgolódásai következtében már fölszabadult; ..." Tanulmányában olyan szövegeket közöl, amelyeket a huculok ismertek elsősorban, mind Galíciában, mind Bukovinában, valamint a Tisza-völgy falvaiban. Sztripszky jelzi ugyan, hogy ismeri a szövegek lejegyzésének és közlésének filológiai előzményeit, ám számára itt nem ez az elsődleges probléma. Különös hangsúlyt kap nála az, hogy a galíciai-bukovinai huculok szókincse tele van magyar elemekkel, s hogy magyar nyelvi alakok már 16-18. századi szövegemlékeikben is felbukkannak. „Van ugyan majdnem az összes osztrák ruténségnek nyelvében is egy és más magyar szó pl. legény és betyár szavakat majd mindenütt használják, de sehol oly tömeges magyar hatást nem tapasztaltunk, mint éppen a huculoknál." 12 A nyelvi különbözőségek ellenére, a térség nagy kulturális egységében értelmezi az igricek, középkori énekmondók szerepét. A problémát a magyar10 Sztripszky Hiador 1907. 157-162., 235-248., 299-307. 11 Sztripszky Hiador 1907. 157. 12 Sztripszky Hiador 1907. 158.
