Viga Gyula: Miscellanea museologica (Officina Musei 12. Miskolc, 2002)
ELEGYES NÉPRAJZI ELŐADÁSOK ÉS ÍRÁSOK
kította a korábbi település-hierarchiát is. Mindez azonban elsősorban a mezőgazdálkodás extenzív növelése, s nem jelenti azt, hogy a parasztüzemek termelési szerkezetében is lezajlott volna a változás. Továbbra is megmarad az eladásra nevelt/hizlalt szarvasmarha tartásának túlsúlya, valamint a gabonatermelés prioritása. Az utóbbi azonban - az ármentes térszínek és az árterek hasznosítása közötti differenciák másodlagossá válásával - a búzatermelés szerepének növekedését is jelenti a homokhátak tradicionális rozstermesztésével szemben. Az ugar fokozatos elhagyásával a kapás takarmánynövények és a vetett takarmányok is terjednek a századfordulótól, ezek azonban sokfelé - a kétnyomásos határhasználat keretei között - a homokos fordulóföldekben, a rozzsal felváltva kapnak helyet. Egészében növekszik az istállózás jelentősége, az állattartás azonban nagyon sokféle típusú üzemszervezetbe illeszkedik, s a nagy, jobbára víz menti legelőkkel rendelkező falvak gazdasági előnye megnő a szük határú, kis legelőterületű településekkel szemben. Az értékesítés nehézségét elsősorban az okozza, hogy a Bodrogközt jobbára hasonló adottságú tájak veszik körül. A belső piacok gyengék voltak, a társadalmi munkamegosztás kezdetleges fokon állt, hiányoztak a városok, így jószerével az önellátás lehetőségei voltak biztosítva. Kivételt a már jelzett állatkereskedelem képezett: jószágaikat elsősorban a Kárpátalja területe felé hajtották eladni. Az értékesítés lehetőségeivel is összefüggött, hogy - leszámítva a Tisza mente néhány települését - megmaradt a szarvasmarha igázásának domináns szerepe is, s nagyon későn, a második világháború előtt kezdtek csak elterjedni a mezőgazdaságban a másutt már közkeletű technikai újítások (vetőgép, ekekapa stb.). (Nem független a változás kérdésétől, hogy az a legidősebb generáció ma is hálával emlegeti a pácini bárót, mert nem vette el kepés aratói kenyerét aratógép vásárlásával. Hasonlóan általános az a vélekedés, hogy az ekekapával nem lehet olyan szép munkát végezni, mint a kézi kapálással, így az idősebbek ma is azt részesítik előnyben.) A táji kapcsolatok egész rendjét átalakította a trianoni döntés. A földrajzilag nem homogén, de mégis kompakt történeti tájat a határ megvonása kétfelé szakította, s a Bodrogköznek mind a magyarországi, mind a csehszlovákiai oldalát hátrányos gazdasági helyzetbe hozta. A Felső-Bodrogköz egysége a Kárpátalja felé megmaradt, de ez csak részben pótolta a vidék népének korábban jobbára Sátoraljaújhely irányába való gazdasági kapcsolódását, piaci lehetőségeit. A csehszlovákiai oldalon maradt bodrogközi falvak közül korábban húsznak a népessége rendszeresen felkereste Sátoraljaújhely piacait, vásárait. Keveset oldott ezen a feszültségen, hogy - éppen az új térszerkezet feltételeihez igazodva - Királyhelmec regionális szerepköre jelentősen erősödött a két háború közötti évtizedekben. A visszacsatolt magyar Felvidéken Királyhelmec azon ritka települések közé tartozott, ahol évente 12 vásárt tartottak, sokadalmait valamennyi bodrogközi falu népe felkereste (Érsekújvár, Losonc és