Viga Gyula: Miscellanea museologica (Officina Musei 12. Miskolc, 2002)
ELEGYES NÉPRAJZI ELŐADÁSOK ÉS ÍRÁSOK
század elején. Mellettük magyar volt az istentisztelet nyelve Sárospatak, Kispatak, Vajdácska, Petrahó (Bodroghalász), Kisbári, Nagybári, Zemplén, Ladmóc, Szentmária, Szinyér és Pálfölde községek görög szertartású katolikusainál. Bendász István és Udvari István forrásközlése tehát a Bodrogköz területén 39 magyar-ruszin, 11 magyar és 5 ruszin prédikációs nyelvű görög katolikus települést sorol fel, ami egyszerre utal a vidék népességének ruszin elemeire, a görög katolikusság és a ruszinság összekapcsolódására, ill. a kettő közötti kapcsolat változására. 7 Nagyon fontos azonban újra hangsúlyozni, hogy a református, római katolikus és görög katolikus vallású lakosság együttélése a Bodrogköz falvainak többségében jellemzője mind a vallásosságnak, mind a tradicionális műveltségnek. Ez nem csupán a felekezetek és etnikumok közötti koherens műveltségi kapcsolatok folyamatosságáról árulkodik, hanem a vidék hagyományos paraszti kultúrája jellemző vonásaként is értelmezhető. Bár erősen eltérő arányban volt jelen a görög katolikusság, ill. a ruszinság az egyes bodrogközi településeken, bizonyos, hogy a történeti táj tradicionális műveltsége elsősorban a magyar-ruszin érintkezés és együttélés lenyomata, amihez képest elhanyagolható volt a római katolikus, ill. evangélikus szlovákság jelenléte és szerepe. Ez vélhetően még akkor is igaz, ha a néppé válás folyamata igen későn zárult ÉszakkeletMagyarország szláv csoportjainál, s a ruszin-szlovák műveltségi határ és nyelvhatár az elmúlt században is változó volt. A Bodrogköz felső, ma Szlovákiához tartozó és déli, magyarországi területe között a korábbi századokban is jelentős eltérés volt a felekezetek arányaiban, s a (görög katolikus) ruszinság szerepében is. A Bodrog és az Ondava mentén a 19. század második felében előretörő szlovákság a felső területeken a ruszinok rovására nyert teret, de arra az időszakra elmagyarosodtak a vidék orosz rítusú közösségei is (Szerdahely, Bély, Boly, Kisdobra és Leleszpolyári)? A nyelvi egységesülés a 19. század végére az alsó-bodrogközi falvakban is lezajlik, s a ruszinok alapvetően szórvány jellegű csoportjainak kulturális öröksége századunkban már jobbára a görög katolikusság tradíciójában bukkan fel nyomaiban. A trianoni döntéssel Csehszlovákiához csatolt Felső-Bodrogköz falvainak népessége - a belső vándorlások ellenére - átlagosan 82%-ban magyar maradt a 20. század folyamán, a vidék változatlanul az egységes magyar nyelvterület része, 9 ami azonban műveltségében árnyaltan összetett. Részletező történetinéprajzi feltárása a következő generációk feladata lesz. Utalnunk kell azonban arra, hogy a ruszinság bevándorlása a Bodrogköz területére - hasonlóan más sík vidéki, mezőgazdálkodó tájakhoz - nem zárul le a 18. században, s számos adat igazolja szórványos leszivárgásukat egészen a második világháborúig, illetve - a magyarországi részen - a trianoni határok megvonásáig. Abban, hogy a ruszin vándoraratók és más mezőgazdasági vándormunkások, szolgalegények szívesen vállaltak munkát a bodrogközi falvakban, s néha meg7 Bendász István-Udvari István i. m. 8 Balogh Pál 1908. 77-78. 9 Tamás Edit 1999. 44-45.
