Viga Gyula: Miscellanea museologica (Officina Musei 12. Miskolc, 2002)
ELEGYES NÉPRAJZI ELŐADÁSOK ÉS ÍRÁSOK
Néhány mondat a bodrogközi ruszinokról A Trianon előtti Magyarország északkeleti része az együtt élő népek nyelvének és műveltségének formáló kohója volt. Az itt élő nyelvi és kulturális csoportok településtörténete, időszakos vándorlásaik, érintkezéseik, vagyis a térség interetnikus kapcsolatai lényegében magukban hordozzák Közép- és KeletEurópa tradicionális műveltségének szinte valamennyi fontos problémáját. Ennek egyik fontos kérdésköre a ruszinok históriája, egyáltalán a keleti és a nyugati egyház határának e szakaszán létrejött görög katolikusság története, ezt a vallást hordozó népcsoportok nyelve és műveltsége, a térség más felekezeteivel és etnikumaival való egymásra hatása. 1 Jelen közlemény a bodrogközi ruszinság történeti-néprajzának néhány vonásával kíván tisztelegni Lizanec Péter professzor 70. születésnapján, akinek tudományos eredményei nagyban hozzájárultak a térség népei együttélésének, egymásra hatásának megismeréséhez. A Tisza, a Bodrog és a Latorca folyók által közrefogott vidék, a Bodrogköz a néprajzi kutatásokban hosszú időn át a tradicionális magyar népi kultúra archaikus táji típusaként, olykor kifejezetten reliktumterületeként jelent meg. Az elmúlt évtizedek vizsgálatai alapvetően árnyalták ezt a képet, s rámutattak a bodrogközi nép műveltségének differenciáltságára. A vidék akár a honfoglalás óta kontinuus magyar népessége talán már évezrede megkülönböztetett státust kapott - amint azt az újabb régészeti kutatások igazolják -, de már abban a korban sem zárhatók ki a területen a szlávokkal való érintkezés lehetőségei." A tradicionális népi kultúra vonatkozásában azonban sokkal egyértelműbbek azok a történetidemográfiai adatok, amelyek - főleg Bendász István és Udvari István, Michal Kal'avsky, valamint Tamás Edit kutatásai révén - a vidék 18-20. századi népességének etnikai viszonyairól, azok változásáról tanúskodnak, jobbára a vallásifelekezeti megoszlás alapján. 3 Mindezek szerint a Bodrogközben az ország török utáni demográfiai és gazdasági reorganizációjának időszakában több felekezet (református, római katolikus, görög katolikus, zsidó), s több etnikum élt együtt, amelyek kulturális hagyatéka a 19. század folyamán a magyar nyelvben és a magyar paraszti kultúrában egységesült, viszonylag kevés helyen megőrizve az egyes csoportok korábbi etnikai különállását. Miközben - a vízrendezéssel, a táj átalakításának nagy munkájával és a jobbágyfelszabadítással megkezdve - az életmódban, a termelő tevékenységben és a társadalomban a lassú paraszti 1 Vö. Udvari István 1992. 2 Révész László 1996., Valter Ilona 191 A. 3 Bendász István-Udvari István 1990., Bendász István-Koi István 1994., Kal'avsky, Michal 1994., Tamás Edit 1999.
