Goda Gertrud: Tóth Imre (Officina Musei 11. Miskolc, 2002)

csendélet). Palettája egyre tüzesebbé válik, a „Vadak" tiszta színskáláját ösztönös őszinteséggel használja. Felváltva fest csendéleteket és tájképeket. Legfőbb témája ekkor a tél vagy a vörösökben izzó nyár. Egy-egy művön belül is izgalmas végletesség tapasztalható. Szinte a kiáradó beszéd öröme hatja át műveit, aminek már katartikus ereje is van. Érzi, e két műfajban lehet, hogy többet mond magáról, de koráról is, mint az ezzel egy időben festett figurális kompozícióival. Egy fiatalon kapott megjegyzés figyelmeztette arra, zavarja a természet. Ez az idejében kapott észrevétel átsegítette Tóth Imrét saját korlátain, s megértette, a természet szó alatt a látványt kell értenie. A kinn készített vázlatok a műtermi feldolgozás során egyrészt vesztettek erejükből, másrészt pedig megkötötték a művész fantáziáját (Dudujka 1957.). Azzal, hogy nem ragaszkodott többé a konkrét valósághoz, s csupán apró rajzkompozíciókból fejlesztette képeit, egy, a számára egészen új festői világ nyílt meg. Immár szabadon érvényesítheti ötleteit, színmemóriáját és ízlését, tulajdonképpen a képen belül mindenről ő dönthet. „Ahogy a zenei hangok szerveződnek müvekké, úgy teremt ő a szem számára színekből és formákból kompozíciókat. A tiszta kék színek csengése, a vörösökbe ágyazott fehérek tisztító nyugalma, a színes szürkék érzékeny átmeneti zenét teremtenek a szem számára. A formák változatos ritmusképletekkel újabb és újabb variánsokká állnak össze képein az érzések diktálta festői gesztusok nyomán. Az ezerarcú természet és környezetének tárgyai, történései - melyet hosszú évek során tüzetesen elemzett ma már csak indító élmények számára ahhoz, hogy újra teremtse a bennük rejlő összefüggések végtelenjeit, átélje és megérlelje őket, hogy saját világán belül a belső hangra figyelve eljusson az egyéni látványtereintéshez" - írta Dobrik István 1990-ben egy katalógus előszavaként. A szemlélőt legelőbb az áradó gesztusok ragadják meg. Az első pillanatban nem is veszi észre, mennyi amögött a következetes alkotói gondolat. A térnek szinte csak a szín által való érzékeltetése Tóth Imre egyik legfőbb festői sajátja. Kobalt és ultramarin, cinóber és kraplakk hogyan mozgatja meg mélységében a vászon síkját. Mit érzünk akárcsak centiméterekben közelebb, s mi húzza a szemet a végtelenbe? Mi van elöl, s mi van