Goda Gertrud: Tóth Imre (Officina Musei 11. Miskolc, 2002)

napig maguk is kicsit művészek. Birtokosai egy olyan tudásnak, amivel egy valamirevaló grafikusnak is rendelkeznie kell. Az egyik legszebb visszajelzés Tóth Imre számára az volt, amikor a Gépgyárban rendezett kiállítás látogatói próbálták a nyomatok előtt a lemez megmunkálásának lépéseit kideríteni, s így értékelni magát a kész művet, a művészi grafikát. Azt, amit a polírozástól a levonat előállításáig maga végez a grafikus, s aláírásával hitelesíti. E közönség számára a befektetett munka, a fölényes szakmai biztonság - maga a műgond - jelentette a hitet ahhoz, hogy a közlendő őszinteségét is el tudják fogadni. Az 1960-as évek eleje a magyar grafika megújhodásának időszaka volt, ekkor készíti legszebb lapjait Kondor Béla éppen Miskolcon, de Feledy Gyula, Lenkey Zoltán, Barczi Pál jelentős müvei is ekkor születtek. A grafikai biennale országos jellege azt jelentette, hogy a szakma hazai centruma lett a város, s a klasszikus mesterek közül Hintz Gyula, Varga Nándor Lajos is ott van a tárlatokon, amikor az új nemzedék új hangvételű müveivel jelentkezik. Talán a 20. század legpezsgőbb képzőművészeti élete zajlik ekkor, s a kitűnő müvek elismerésére is sor kerül. Tóth Imre 1965ben a Szépirodalmi Könyvkiadó díját kapja Borsodi táj I-K sorozatára, majd 1971-ben és 1973-ban is megkapja Miskolc Városának díját. Az elemzett főművek, a festett, rajzolt, karcolt alkotások a munkára nagyon koncentrált két évtized termései. A csoportos tárlatokon való megmérettetés sokáig fontosabb volt az egyéni tárlatnál, mert összehasonlításra adott alkalmat. A folyamatos munkával eltelt húsz év után aztán maga a művész is érezte a számvetés szükségességét és megrendezi első önálló kiállítását 1974-ben a lengyelországi Katowicében. A sokszorosító grafika fellegvárának számító Lengyelországban sikeres fogadtatásban volt része, érdeklődés mutatkozott munkái iránt, s a kiállítás jó kritikával zárult. Ezek a kitárulkozások komoly lelki megpróbáltatások a művész számára. De az 1974-75-ös évek mégis ennek jegyében teltek el. 1975-ben a Vasgyári Vendégházban (Kohász Galéria) - tudatosan e felkérésnek tesz eleget - már festői alkotásait is egybegyűjtve rendezte meg első hazai önálló kiállítását. Legszebb munkáinak tárlatára nehezen áll rá, de az mindig új erőre sarkallja, s még ugyanezen évben a legfrissebb és színben kiteljesedő tájképeiből és csendéleteiből a Szőnyi Istvánteremben bemutatót rendez.