Goda Gertrud: Tóth Imre (Officina Musei 11. Miskolc, 2002)

lékszik, amit aztán a Népszava le is közölt, de akkor már Pesten volt, s mint népi kollégistát mutatták be Tóth Imrét. Első kiállítási élménye is a népi kollégiumokhoz füzi. Az 1947-ben alakult képzőművészeti kollégiumok összevont tárlatát látta Miskolcon 1948-ban. Ezt többek között azzal a céllal rendezték meg az ország több helyszínén, hogy hírt adjanak létezésükről, s biztassák e pályára a magukban tehetséget érző fiatalokat. A középiskolás évekből, amire igen szívesen emlékszik, az a zenei képzés, az összhangzattan alapjainak megismerése volt. Festményeinek kitűnő harmóniáiban talán éppen ezt a tanulságot kamatoztatja. S egy másik, ugyancsak a képzőművészettől látszatra távol álló területnek is fontos szerepe lesz. A szociáldemokrata fiatalok körében kezdi el a vívást, s Gerevichék irányítása alatt lesz tőröző, amit később a DVTK-nál Hollós Endre mesteredzőnél folytat kitartóan és eredményesen. ,,... fiatal koromban versenyszerűen évekig vívtam. Ez lehet, hogy nevetségesnek hangzik, de igen sokat köszönhetek neki, nem is a fizikai felkészültség, hanem az összpontosítás szempontjából. A legnehezebb helyzetben igen jó koncentrációs képességet ad, s ebben a szakmában az nagyon is szükséges, s én ezt a víváshoz tudom visszavezetni"- nyilatkozott erről egy helyütt. Sokféle hatás éri. 1948 januárját diákvezetőként Budapesten tölti, hol az ideológiai előadásokon túl maradandó művészeti élményekben is részesül, kitűnő színházi előadásokat lát, kiállításokat néz, s távolról szemügyre veszi a Képzőművészeti Főiskola épületét is. Még alig múlt tizenhét éves, amikor érettségizett, s saját elbeszélése szerint fiatalos kalandvágytól hajtva nekivág a nagyvilágnak, s felvételi vizsgára jelentkezik a Budapesti Képzőművészeti Akadémiára. Tulajdonképpen a kitűnő rajzkészséggel rendelkező Mikó István osztálytársát „kíséri el" a megmérettetésre. Egy hetet az Epreskertben töltenek egyfajta előkészítő kurzuson, s ekkor ismerkedik meg a Dési Huber István népi kollégistákkal: Litkei Józseffel, ifj. Szabó Istvánnal, Váci Andrással, Móré Mihállyal, F. Nagy Lászlóval - a későbbi költővel -, s Somogyi Jánossal is, akivel egy életre szóló barátságot köt. Azután a három hét elteltével neki lett nagyobb szerencséje, ő nyert felvételt. (Barátja, Mikó István a rákövetkező évtől lett főiskolás.)