Viga Gyula: Utak és találkozások. Tanulmányok a népi kapcsolatok köréből (Officina Musei 10. Miskolc, 1999)

ELŐSZÓ

Édesanyámnak ajánlom ELŐSZÓ Éppen 20 esztendeje annak, hogy az árucsere és a vándorlás, az eltérő adottságú tájak népe közötti gazdasági-kulturális kapcsolatrendszer kutatásába kezdtem. Ez a kimeríthetetlen téma áll azóta is tevékenységem középpontjában. Mint kutatási feladataim nagy többségére, az árucsere problematikájára is gyűjtés közben, a terepmunka során bukkantam, annak ellenére, hogy Gunda Béla óráin a különféle vándorokról és azok kultúraközvetítő szerepéről bőven esett szó. A Mesterünk mondataiban megjelenő vándorárusok és -iparosok számomra kissé egzotikus szereplői voltak a tradíciónak és a népek közötti kapcsolatoknak. 1979-ben Répáshután és Bükkszentkereszten is a kérdéskörnek elsősorban a földrajzi meghatározottsága és - annak kapcsán - interetnikus vonatkozásai érintettek meg. A Bükk hegység vándor meszeseinek tevékenysége mögött elsősorban a geográfiailag különböző vidékek népének egymásra utaltsága, rendszeres gazdasági érintkezése érdekelt, ami a Bükk idegen ajkú telepeseinél szerencsésen egybeesett a különböző etnikumok találkozásának problematikájával is. Jóllehet vizsgálataimat fokozatosan kiterjesztettem a Felföldre, s igyekeztem - a 18. századtól - történeti metszetében is elemezni a táji kapcsolatok szövetét, máig annak történeti földrajzi meghatározottsága, a geográfiai faktornak abban játszott szerepe érdekel leginkább. Sokat tanultam ebben a vonatkozásban a gazdaságföldrajz és a történeti földrajz művelőitől, személyesen is Frisnyák Sándortól, akinek - szakmai segítsége, tanácsai mellett - külön is hálával tartozom, hogy geográfusok konferenciáin, köteteiben adott számomra szereplési lehetőséget. A témakörben sokat és sokfelé publikáltam, számos konferencián szerepeltem, munkatársaimmal szerveztem is konferenciákat, s fontosságához mérten van jelen ez a problematika 1991-től tartott egyetemi óráim anyagában is. 1990-ben önálló könyvet szántam ennek a témának Árucsere és migráció Észak-Magyarországon címmel (Debrecen-Miskolc, Ethnica Kiadó). Jelen kötet Utak és találkozások címe csakúgy, mint az itt közölt egyes tanulmányok elsősorban arra keresik a választ, hogy egy-egy vidék népe milyen módon alkalmazkodott életmódjában a táj adottságaihoz, a táj esetleges átalakítása miként változtatta meg az alkalmazkodás rendjét, s mindez milyen helyet és szerepet jelöl ki egy-egy közösség számára a térség népeinek gazdasági kapcsolatrendszerében. Természetesen nem véletlen, hogy a kérdéskör rendre különböző etnikumok érintkezésének, egymásra hatásának problémáit veti fel, hiszen az egymástól markánsan eltérő adottságú tájakat gyakran különböző nyelvet beszélő, más-más kultúrával rendelkező népek lakják - különösen a Kárpát-medence peremterületein. Az utak azonban nem csupán a tájakat összekapcsoló közlekedési vonalakra kívánnak emlékeztetni: a táji feltételek, a közlekedés lehetőségei, a regionális vagy lokális központok távolsága eltérő élettevékenységet, alapvetően különböző életminőséget biztosít az egyes vidékek népének generációi számára. Vagyis a különböző tájakon más utakat jár be az életmód, a kultúra, másokat az ember és közössége, a műveltség hordozója. Mindez nem csupán a paraszti kultúra polgárosodásával kezdődött, hanem eltérő regionális típusai voltak a jobbágy-paraszti életmódnak és mű-