Viga Gyula: Utak és találkozások. Tanulmányok a népi kapcsolatok köréből (Officina Musei 10. Miskolc, 1999)

ELŐSZÓ

rendszerében. Két évszázados szinte az a törekvés is, hogy e kapcsolatrendszer különböző szereplőit sztereotip adottságokkal - hangsúlyozom, elsősorban természeti környezetük hasznosítása révén -, legitimált szerepekkel ruházza fel, mintegy sugallva azok hoszszú távú szerepvállalását egy kárpát-medencei szintű, másképp a történeti Magyarország területére értelmezett gazdasági összeműködésben.

2 (Mindennek természetesen messze ható következményei vannak e csoportok műveltségi állapotának, kondíciójának megítélésében, egy gazdasági-kulturális hierarchia megalkotásában is. Ezek a folyamatok felvetik az interetnikus kapcsolatok problémáját, s az egész összefügg a kárpát-medencei népek évezredes együttélésének kérdéskörével.) A történeti, történetföldrajzi, gazdaságföldrajzi és más kutatások e szisztéma elemét és működésének sok részét igazolták, jóllehet mindig az egyes kutatók értékítélete döntötte el, hogy egy rendszerelvű egységként, vagy különböző részletek együttes, ám nem organikus megjelenéseként értelmezi a jelenségeket. A tanulságok elsősorban a makrorégiók szintjén összegződtek - pl. Felföld és Alföld -, de kevesebb eredmény született az érintkező ill. a gazdaság bizonyos területein összeműködő mikrorégiók vonatkozásában. Alább e széles problematika néhány vonatkozására hívom fel a figyelmet, elsősorban a további kutatásokat kívánva inspirálni a rövid összegzéssel. 1. Az ember gazdasági tevékenysége - elsősorban a termelőmunka révén - állandó kölcsönhatásban áll a természettel. Bár a természeti ökoszférák és a társadalmigazdasági szférák korrelációja többé-kevésbé behatárolják az alkalmazkodás formáit, s bár az emberi tevékenység nem egyszerű lenyomata a táji adottságoknak, mégis úgy tűnik, hogy a különböző életmód-stratégiák, alkalmazkodási formák és a tradicionális műveltség gazdálkodással összefüggő köre táji típusokként is értelmezhető.

3 Nem kétséges persze, hogy a kultúra kutatói számára éppen az a legizgalmasabb kérdés, hogy a termelés nagy regionális formációin belül milyen tényezők alakítják ki és formálják át az egyes mikrorégiók műveltségének állapotát, s milyen feltételrendszer és változások idézik elő a műveltség állapotának módosulását és annak kistáji variánsait. A néprajzi vizsgálatok olykor nem figyelnek eléggé a történeti folyamatok cezúráira, ill. szakaszoltságára. Ez valójában nem meglepő, hiszen a kultúra szerkezetének sajátosságai közé tartozik, hogy abban több száz vagy több ezer éves elemek együtt vannak jelen az előző generáció(k)tól örökölt tudással, s megfelelő források hiányában olykor valóban reménytelennek tűnhet a változások határainak és hatásainak megragadása. Ráadásul a változások magyarországi, a magyar nyelvterületre vonatkoztatott, akár kárpátmedencei szintű megragadása talán nem is fejezi ki azt, hogy a folyamatok gyakran kontinentális léptékűek, s e térség történései mily szorosan függnek össze Európa más területeinek gazdasági folyamataival. Ebben a vonatkozásban legfontosabb változás kétségkívül kontinensünk, összefüggéseit tekintve főleg a Mediterráneum, Nyugat-Európa, az Alpoktól északra fekvő területek, majd Közép-Kelet-Európa lombos erdőségeinek kiirtása. Mint Hoffmann Tamás már megjelent, ill. általam kéziratban ismert munkái tanúsítják, ez a folyamat egyaránt meghatározza a kontinens mezőgazdaságának kiterjedését és az európai feudalizmus egész kialakulását, előretörését, a különböző népcsoportok ez irányú szerepvállalása pedig visszatükrözi műveltségük, életmódjuk egész szerkezetét és irányultságát.

4 2 Összegzőén: VigaGy., 1990. 3 Csupán néhány alapvető munkát említek ezen a helyen. Pl. Mendöl T., 1932.; Cholnoky J., é. n.; Fodor F., 1928.347-386.; Fodor F.-Teleki P.-Cholnoky J., 1928.; Frisnyák S., 1985.; Frisnyák S., 1990. stb. 4 Hoffmann T., 1994. 73-99.