Viga Gyula: Utak és találkozások. Tanulmányok a népi kapcsolatok köréből (Officina Musei 10. Miskolc, 1999)

ELŐSZÓ

több, mint a Pó és a Loire völgye, valamint a holland mélyföldek összessége.) A víz­rendezés gazdasági-társadalmi folyamatok összegződésének következménye, egyszers­mind oka, előkészítője egy sor gazdasági, ökológiai változásnak, amelyek a Kárpát­medence kiterjedt tájain megváltoztatják a parasztság korábbi alkalmazkodási formáit is. A folyószabályozás eredményeként megszűnt a korábban eltérő két tájtípus, az ártér és az armantes szint különbsége. A folyóvölgyek is ármentes területté, zömmel szántófölddé alakultak, s megszűnt a víz menti települések korábban jellemző, a magas­sághoz, domborzathoz, vízjárásokhoz igazodó, de az életmód egészére kiható kistáji ta­golódása. 29 A földrajzi környezet átalakítása vidékenként, társadalmi rétegenként, tevékenysé­genként másként érintette a paraszti társadalmat. Amíg a zsákmányoló tevékenység le­hetőségeit nagyon egyértelműen befolyásolja a környezetváltozás, addig lényegesen át­tételesebben, bonyolultabb gazdasági folyamatok okaként, részeként és eredőjeként jele­nik az meg a mezőgazdálkodásban. A töltések kiépítésének szerepe volt a belterjesebb agrárfejlődés kialakításában, mindez azonban egy folyamat részeként jelent meg. Az 1850-es évektől jelentkező gabonakonjunktúra a korábbi nyomásos rendszereket is meg­bontotta, az ugar és a rét rovására is szántóföldeket nyertek. A vetett takarmányfélék, a kapásnövények - elsősorban a kukorica - nemcsak az ártéri legelők fütermésének pótlá­sát igyekeztek szolgálni, hanem maguk is részesei voltak az extenzív gazdálkodási rend­szer megbontásának. A szarvasmarha fajtaváltása, a tartásmód és a haszonvétel intenzí­vebbé válásával - tájanként eltérő tempóban és formában - követi ezt a folyamatot, de nem közvetlen következményeként a mezőgazdaság feltételváltozásának, hanem egy komplex gazdasági folyamat részeként. Az, hogy az új eketípusok elterjedése kevesebb igaerőt kíván a korábbiaknál, éppen úgy hozzájárul ehhez, mint az állattartás és a föld­művelés évszázadokon át hagyományos egyensúlyának megbomlása. A sertéstartás technikájának átalakulásához és a fajtaváltáshoz kétségtelenül hozzájárult az ártéri lege­lők és a makkos erdők csökkenése, de a kukoricatermesztés növekedésének ez csak egyik oka volt, s az egyéb élelmiszeripari hulladékok sem feltétlenül csak a legeltetés hiányának pótlására jelentek meg a sertéstartásban. Mindez azonban a tartásmód, ha­szonvétel és a fogyasztási szokások stb. átalakulásának szerkezetébe ágyazódva jelent meg, s nem egyszerűen a táj megváltozásának következményeként, lenyomataként. 30 A vízrendezések következtében, máskor azok elhúzódása miatt egyes kistájak sa­játos reliktum-területekké alakultak. A Duna és a Tisza mentén néhány falu határában, az ártereken megmaradtak kisebb területű gyümölcsösök. A Tisza mentén ezeket Tiszakertnek nevezik, s közös gazdálkodás kialakításáig ezeknek szerepük volt egy-egy kistáj gyümölccsel való ellátásában. A Bodrogköz ma Szlovákiához tartozó északi ré­szén csak az 1950-es években fejeződött be a Latorca folyó vízrendezése, s a kiöntések­kor a víz menti falvak férfilakosságának kisebb része még elrekesztette és halászta a visszahúzódó vizet. Ezek azonban egészében nem lehetnek analógiái a korábbi vízi élet­nek, legfeljebb annak technikájában, eszközeiben. Ezek más társadalmi környezetbe, táji keretbe illeszkedtek, s belőlük a korábbi állapotok struktúrája önmagában nem értelmez­hető. 28 Ikvai N., 1991. 335-336. 29 Frisnyák S., 1990. 101.; A Tisza és a Bodrog folyók által közrezárt Bodrogköz (ÉK-Magyarország és DK-Szlovákia) területéről részletesen: Borsos B., 1994a. 30 A magyar mezőgazdaság 19. századi átalakulásáról összegzőén ír Orosz /., 1979. 1039-1102.; A sertéstartás fajtaváltásához lásd: Szabadfalvi J., 1991. 31-48.

Next

/
Thumbnails
Contents