Viga Gyula: Utak és találkozások. Tanulmányok a népi kapcsolatok köréből (Officina Musei 10. Miskolc, 1999)

ELŐSZÓ

A TÁJFORMÁLÓ TÁRSADALOM (Megjegyzések a kultúra ökológiájához) A magyar néprajzban nem új keletű az ökológiai szemlélet, jóllehet e tudományos közelítés fogalmi és metodológiai rendszere - máig nem megnyugtatóan - az elmúlt kéthárom évtizedben körvonalazódott. A magyar, de zömében közép-európai néprajz mint diszciplína megalkotói, önálló tudománnyá szervezői zömmel geográfusok voltak, akik koruk fogalomrendszerében gondolkodva - mai értelemben ökoszisztémákat írtak le, s a Kárpát-medence relatíve tradicionálisnak vélt területhasznosítási formációit értelmezték.

1 A magyar etnográfia talán legmarkánsabb alakja, Bátky Zsigmond sokáig a Földrajzi Közlemények szerkesztője is volt, tevékenységének másik csomópontja pedig az emberföldrajz jelentős folyóirata, a Föld és Ember köréhez kapcsolható.

2 Említést érdemel még, hogy a Magyar Földrajzi Társaság, pl. a Cvijics-féle szerb antropogeográfiai kutatások eredményeinek megismertetésével, ugyancsak korán bevont a vizsgálatába olyan módszereket, amelyek egyaránt megfelelnek a korabeli emberföldrajz és a kulturális ökológia elvárásainak."

1 Természetesen sokkal újabb keletű a rendszerszemléletű ökológia megjelenése a magyarországi néprajzban, ami több irányból, több diszciplína felől érkezett, s ennek megfelelően többféle az értelmezése, alkalmazása is. (Tükröződik ez az elnevezésekben is: etnoökológia, humánökológia, szociálökológia, kulturális ökológia, ökológia antropológia, vallásökológia stb.,

4 bár ezek hangsúlyai sem azonos értelmezést sejtetnek.) Az egyik irány az amerikai kulturális ökológia, kezdetben elsősorban Steward, J. H. alapvető munkája, ami főleg Gunda Béla, Hofer Tamás és Sárkány Mihály közvetítésével ültetődött át a magyar néprajzba.

5 Gunda mellett Hofer Tamás igyekezett az ökológia fogalmait a kulturális csoportok szerveződésének tanulmányozására is rávetíteni (kulturális area, ökológia „fülke" - niche).

6 E közelítésre, mindenekelőtt Gunda Béla szemléletmódjára alapvetően jellemző, hogy Steward, J. H. teóriájából elsősorban a „kulturális mag" vizsgálatának jelentőségét emeli ki, valójában azonban archaikus reliktumterületek példáin mutatja meg a környezet és az azt kihasználó technológia viszonyát, az azokhoz kapcsolódó magatartásformákat, gesztusokat stb. Példái természetesen rendkívül eklatánsak, ám egészükben az ember és a környezet viszonya kultúrára gyakorolt hatásának „finomszerkezetét" tárják fel - igen eredményesen. Mindez nem vizsgálataik fogyatékosságát jelzi, hanem a Steward-féle eredeti célkitűzéseket: a kulturális ökológia csak egy a kulturális alakzatokat funkcionális összefüggéseikben és a kulturális változásokban megragadó metodológiában, ami elsősorban a kultúra és az azt hordozó ember azon tulajdonságaira figyel, amelyek a legszorosabb kapcsolatban vannak a környezet hasznosításával. Ennek során azonban - elsősorban Gunda Béla kutatásaiban - megkülönböztetett figyelmet kapnak az „eredeti ökosziszté1 Az említés szintjén: Jankó J., 1900.; Jankó J, 1902.; Gyórffy /., 1934. 2 Bátky Zsigmond életmüvéről összegzőén: Gunda B., 1978. 3 Németh J, 1917. 4 Sárkány M, 1979.; Gunda B., 1986.; Borsos B., 1994. 5 Steward, J. H. 1955.; Gunda B., 1986.; Gunda B., 1980. 6 Hofer T., 1980. 115.