Viga Gyula: Utak és találkozások. Tanulmányok a népi kapcsolatok köréből (Officina Musei 10. Miskolc, 1999)
ELŐSZÓ
a szemetet, hogy úgy dőljön hozzá a pénz, mint a szemét. Másutt rászórták a drótosra a szemetet. 10 De szokás volt az apró magvakkal, gabonával való meghintés is. Az erdélyi Mezőségen - az igézés ellen - az útnak induló fokhagymát tett a zsebébe, az arcát moslékkal mosta meg, a ruháját fordítva vette fel (Magyarszovát). Ha a gyermek először indult a városba, követ kellett tennie a nyelve alá (Detrehem). 11 A különböző gyógyfüvek, szentelt vagy szentelt vízbe mártott füvek ugyancsak szerepet kaptak az úton járók megoltalmazásában, csakúgy, mint a rózsafüzér, a nyakba akasztott kereszt, a tarisznyákba tett imádságoskönyv, és számos más, inkább kabalisztikus tárgy. A magyar nyelvterületről kevesebb idevágó adatunk van, de aligha lehet kétséges, hogy - csakúgy, mint Európa más népeinél - a különféle talizmánok viselése egykor nálunk is nagyobb jelentőségű lehetett. 12 Hasonlóan a védelmet szolgálták az arany vagy ezüst fülbevalók, amelyekben ugyancsak a néphit többféle eleme összegződik. 13 A vándoriparosok és -árusok elindulásánál nagy szerepe volt a fémpénznek, a szerencsepénznek. A Túróc megyei olejkárt megdobálták a szerencsepénzzel, a trencséniek köténybe vagy más ruhába csavarva kapják azt meg, de ők is dobnak a szerencsepénzből az indulásnál szerepet kapó vízbe. A szerencsés visszatérés reményében a falu határában található útszéli kereszt tövébe, vagy a kápolnába is dobnak néhány pénzdarabot. 14 Számos cselekvés biztosíthatta az út sikerét a fentieken kívül is, ugyanakkor számos tiltott cselekvés is volt, amelyek veszélyeztették volna azt. Az indulás előtt általában semmit nem adtak kölcsön a háztól, de - a fentiekkel ellentétben - nem megengedett a sepregetés, ha pl. valaki állatot visz a háztól a vásárra. 15 A Nógrád megyei kárpáti cigányhiedelmekben ismert, hogy a hosszú útra indulónak egy kis darab kenyeret kellett a zsebébe tenni, hogy semmi baj ne érje. Különösen szerencsés lesz az úton az, akinek a zsebébe valamelyik hozzátartozója észrevétlenül csúsztat egy kis darab kenyeret. Ha a hosszú útra induló hozzátartozója egy sírról homokot vesz fel, s úgy dobja át a fején, hogy a távozó ne vegye észre, biztosan szerencsével fog járni. 16 A homok vagy rög távozó után való dobásának, - hasonlóan az apró magvakkal való meghintéshez - ugyancsak védő és szerencsét biztosító funkciója volt. 2. A jószág parasztgazdaságban képviselt szerepének, gazdasági jelentőségének megfelelően gazdag az a hiedelemanyaga, ami az állatvásárra induláshoz kapcsolódik. Ez részben önálló rétegét képviseli a néphitnek, részben pedig nem válaszható el az útra indulás előjeleinek, szerencse varázslásának általános rítusaitól. A jószág adásvételéhez fűződő szokások és hiedelmek általában varázsló jellegűek, amelyek részben az állatok otthonról történő szerencsés kiszakítását, a bajelhárítást és a vásárló hasznának biztosítását célozták. Vagyis, hogy a vevő is megkapja az állat hasznát, de ezzel az eladó se veszítse el többi állatának hasznát. E vonatkozásokban a magyar hiedelemanyag számos egyezést mutat az európai néphittel. 17 Itt természetesen azokra az elemekre helyezem a hangsúlyt, amelyek a vásárra hajtással, az úttal (is) kapcsolatosak, és speciális módon illeszkednek választott témánkhoz: a várható gazdasági hasznot és az út sikerét is igye10 Talán a köznyelv is őrzi emlékét: Annyi pénze van, mint a szemét. 11 A mezőségi adatok Keszeg Vilmos levélbeni közlései, amiért ez úton mondok köszönetet. 12 Vö. Hadwörterbuch des deutsches Aberglaubens (továbbiakban Handwörterbuch...) Kauf, Verkauf, Handel címszavak adatai, 1 135-1 136. Berlin-Leipzig 1929-1932. 13 Ferko i. m. 29.; Gunda B., 1989. 199-226. 14 Ferko i. m. 28 30.; Hroziencik, J. 1981.; Csippék i. m. 267. 15 Handwörterbuch... 1136. 16 Erdős K, 1989. 19-20. 17 Szendrey Zs.-Szendrey Á., i. m. 283.; Handwörterbuch... 1164-1166.