Viga Gyula: Utak és találkozások. Tanulmányok a népi kapcsolatok köréből (Officina Musei 10. Miskolc, 1999)

ELŐSZÓ

A munkásvándorlások hatása a hagyományos műveltségre Bár a táji-kulturális tagolódás tárgyalása önálló tanulmányt érdemel, a munkaerő migrációja kapcsán is utalni kell arra, hogy az idénymunkások vándorlásai kulturális határokat szeltek keresztül, s munkavégzésük az eltérő technikai eljárások találkozásának színtere volt. Mindenekelőtt a növényfóldrajzi adottságokból eredő táji-kulturális különbségekre kell itt utalnunk. Az északi peremterületen a növényzeti határ az éghajlati határvonalhoz igazodik, ebből eredően a növényzeti határ több kultúrnövény elterjedésének északi határa is egyben. Ilyen a szőlő, amely Nyitrában a Zoboraljáig felhúzódik, Barsban Léváig, Hontban, Nógrádban délebbre szorul, Gömörben pedig ismét északabbra ér, Nagybalog-Sajógömör vonaláig. Hiányzik müvelése a Rozsnyói-medencéből és a Csermosnya-völgyből is.

191 Vagyis úgy tűnik, hogy az északi hegyvidék szőlőterületeire olyan tájakról is érkeztek időszaki munkások, ahol a szőlőművelés hiányzott a gazdálkodásból. Más oldalról igaz ez a nyírségi szőlőmunkásokra is, akik lakóhelyükön ugyancsak nem rendelkeztek e vonatkozásban különösebb jártassággal. Mindebből nem következik az, hogy csak szakértelmet nem követelő, alkalmi munkát végeztek, hiszen a szőlő nyitása, kapálása, takarása önmaga is igényel némi jártasságot. Ugyancsak az említett határtól délre zajlott sikerrel a kukorica termesztése: felső határa a Vág völgyében 600 méter, a Hernád-völgyben 700 méter, s nem érik be a Sajó és a Bódva forrásvidékén.

192 Mindez nem jelentette, hogy legalább a kukoricatörés idejére nem érkeztek volna szlovákok e munka segítésére.

193 Különösen szembetűnők ezek a különbségek a gabonafélék betakarításának technikájában. A búza északi magassági határa nem sokkal tér el a kukoricáétól.

194 E vonatkozásban a sarló-kasza eszközváltásának mozzanatait jól ismerjük,

195 mégis, témánk szempontjából tanulságos a munkásvándorlással kapcsolatban Györffy Istvánt idézni: "Az Alföld északi részben palócok, hegyaljai bortermelő magyarok, tótok, rutének (Galíciából is), a déli részre erdélyi magyarok, rutének, oláhok jártak, akik többnyire alföldi mezőgazdasági eszközökkel, alföldi módra dolgoztak."

m Hoffmann Tamás utal rá, hogy az északi hegyvidékről, pl. a Bódvavölgyből olyanok is eljártak bérnyomtatónak, akik otthon csak kézi cséppel dolgoztak.

197 Az aratómunkásoknak a mezőgazdasági nagyüzemekben a munkát amúgy is sokszor másként kellett végezniük, mint a parasztgazdaságokban: pl. az erdélyi vagy felvidéki aratók otthon még sarlóval vágták a gabonát, az Alföldön pedig már kaszával arattak.

198 De hasonló módon kapcsolódtak be olyan növénykultúrák megmunkálásába is, amelyek ismeretlenek voltak a lakókörnyezetükben. Ezzel szemben más csoportok - mint fentebb erre utaltam - olykor speciális szakismeretüket viszik magukkal, s azt áruba bocsátva sajátos helyet találnak maguknak a táji munkamegosztásban. Tanulságos - amint erre a hegyaljai szőlőmüvelés kapcsán is utaltam -, hogy a legfontosabb növénykultúrák termőhelyeit, ill. fő termelési régióit gyakran olyan zónák övezik, ahol lényegesen ritkább a népsűrűség, ennek ellenére a mezőgazdálkodás mun191 Paládi-Kovács A., 1984.64. 192 Paládi-Kovács A., 1984.64. 193 Vö. Gunda B., 1940. 173. 194 Paládi-Kovács A., 1984. 64. 195 TálasiL, 1971. 297-305.; Kása L., 1967. 22-40. 196 Idézi: Balossal., 1985. 87. 197 Hoffmann T., 1963. 337. 198 Balassa!.. 1985. 188.