Viga Gyula: Utak és találkozások. Tanulmányok a népi kapcsolatok köréből (Officina Musei 10. Miskolc, 1999)
ELŐSZÓ
egyenlítődés figyelhető meg, s nem független ez a kérdés a takarmánykereskedelem különböző formáitól sem. 106 A szénakaszálás és betakarítás nem mindig önálló, erre a célra szerveződött munkacsoportok feladata, hanem a summásoké vagy igen gyakran a vándoraratóké. 107 Vándorlás szőlőmunkára A munkaerő jelentős koncentrálói voltak a szőlővidékek, amelyek olykor nagy távolságról is felszívták a különböző tájak munkaerő-feleslegét. Szükségessé ezt a szőlő rendkívüli munkaigénye tette, lehetővé pedig az a tény, hogy a szőlőmunkák csúcspontjai lényegében elkerülték a szántóföldi munkák dömpingjét. Különösen Tokaj-Hegyalja történeti borvidéke volt jelentős gyüjtőmedencéje az idénymunkásoknak. A nagy hagyományú szőlőmüvelés itt munkafolyamataiban is rendkívül differenciált, s a 17-18. században egyholdnyi szőlő megművelése átlagosan 120150, helyenként 200-240 munkanapot igényelt. 108 Ennek megfelelően a fejlett gazdasági termelési táj nemcsak a közeli, hanem olykor távolabbi tájak népességének munkaerejét is igényelte, s a helyi agrárnépesség mellett a vendégmunkások jelentős vándorlását indukálta. 109 Ily módon a hegyaljai mezővárosok gazdasági kis területen számos, eltérő jellegű, más-más életmódot folytató, olykor más-más nyelven beszélő népcsoportokat egyesített az év egy részében, melynek kulturális hatása nem csupán a mezővárosok egykori műveltségén volt lemérhető, hanem bizonyára rendkívül fontos hatást jelentett az egyes itt dolgozó népcsoportok műveltségére is. Ebben a régióban már a 16. században számolnunk kell a tömeges idénymunkás-vándorlással. A 18. századi investigatio adatai szerint mintegy 60 zempléni szlovák és ruszin falu lakói jelezték, hogy a Hegyaljára járnak le szőlőmunkára, de Udvari István kutatásai szerint ezek a vallomások 80-85 település lakóinak hegyaljai megjelenésére utalnak. Még 2-3 napi járóföldről is elmentek a 18. században szőlőmunkára, ami részben robotszolgáltatást jelentett, részben pedig bérmunka végzését. 110 Jelentős tömegek vándoroltak a Hegyaljára a szomszédos északi megyékből, sőt Galíciába] is, így a szlovák, ruszin, lengyel és német népesség együtt dolgozott ott a környékbeli magyarsággal. 111 Az említett összeírás Szabolcs megyei adatai is a Hegyalja erős vonzásáról tanúskodnak. Páll István vizsgálatai szerint 65 település lakói jelezték, hogy a Hegyaljára kapálni vagy más szőlömunkára eljárnak. A közeli települések lakói egész nyáron át munkát vállaltak, a távolabbi, 6-7 mérföldre levő falvakból pedig időszakosan jelentek meg, a nagyobb bér fejében. 112 Az 1828-as összeírás adatai szerint a hegyaljai szőlőkben a helyi lakosságon kívül 43 Zemplén megyei, 15 Szabolcs megyei falu parasztjai, valamint három hajdúváros Szoboszló, Nánás, Hajdúdorog - lakosai találtak munkát, további néhány megye egy-egy településének népessége mellett. 11 '' Eljártak a 18. század végén a Hegyaljára kapálni a 106 Paládi-Kovács A., 1979. 77-86. 107 Balassa /., 1985. 34-35. 108 Frisnyák S., 1985. 64. 109 Bodó S., 1979. 483. 110 Udvari I., 1988. 6.; Márkus M., 1972. 123-124. UXHőgyei, 1986. 195, 220.; Balossal., 1979. 288.; Paládi-Kovács A., 1973.336-337. lU PállI., 1987. 50-51. 113 Bácskai V.-Nagy L., 1984. 286-287.
