Viga Gyula: Utak és találkozások. Tanulmányok a népi kapcsolatok köréből (Officina Musei 10. Miskolc, 1999)

ELŐSZÓ

Zólyomi József levéltári kutatásai révén ismerjük, hogy miközben Nógrád megye uradalmaiban, de olykor a gazdáknál is az aratást - a 19. század közepéig - a felvidéki szlovákok végzik, a megye elszegényedett lakossága, de olykor a telkes gazdák is az Alföldre jártak aratni.

67 1797-ben még a fűleki nemesekről is feljegyzik, hogy az Alföldön vállalnak aratómunkát.

68 Bár a települések jelentős részén ma is elevenen él a „tót" aratók emléke, sajátos munkamegosztás alakult ki közelebbi, ám eltérő termőadottságokkal rendelkező települések között is (pl. Nagyorosziba Ipolyvec, Dejtár, Patak parasztjai jártak aratni.

69

) Számos helyen emlékeznek arra is, hogy Mezőkövesd környékéről mentek aratók (bizonyára summások) a nógrádi nagybirtokokra is. Nógrádból Budapest és Vác környékére jártak vándoraratók, s a nógrádi palócok - hevesiekkel és mátraiakkal együtt - Nagykőrös környékére is vándoroltak aratni, továbblendítve az ottani népességet, amelyik Szolnok, Békés, sőt Csongrád megyébe ment munkára.

70 A Medvesalja településeinek szegénysége (Dobfenek, Tajti, Hidegkút, Vecseklő, Egyházasbást) az Alföld felé vándorolt, ugyanakkor a nagyobb péterfalai gazdákhoz Klenóc vidékéről szlovákok jártak aratni.

71 A munkaerő vándorlásának sajátos láncolata mutatható ki a történeti Gömör, Heves, Borsod, Abaúj, valamint Szolnok megye között. A gömöri népesség helyben munkát nem kapó része eljutott ugyan a Hajdúságba, Nyírségbe is, ám zöme Borsodba és Hevesbe járt le aratni,

72 miközben Borsod és Heves megyék, ill. a Mátraalja és a Bükkalja a legnagyobb idénymunkás-kibocsátó, országos viszonylatban is.

73 A mindenkori időjárás, a terméseredmények fontosságát hangsúlyozza, hogy a 18. században Gömörből jártak le a Nagykunságba vándoraratók, ugyanakkor - aszályos években - a kunságiak mentek a Felső-Tisza vidékére részaratásra, kaszálásra. 4 Jól jelzik a taglalt „kétirányú" mozgást Paládi-Kovács Attila adatai a Barkóságból, ahonnan ugyancsak jártak kepés aratók a Bódva- ill. a Hernád-völgybe, ugyanakkor az urasági birtokokon (Csernely, Csokvaomány) fogadtak kepés aratókat Eger környékéről és a Bán-völgyből.

75 Példáinkat hosszan sorolhatnánk, hiszen adatok tömege áll rendelkezésünkre, amelyek jelzik, hogy Abaúj területe, Zemplén déli része, de még a Bodrogköz is egyaránt kibocsátó és befogadó a munkaerő vonatkozásában. Ennek az arányai természetesen az egyes tájak mezőgazdasági termelésének színvonalától, az eltartóképességtől függően is változtak.

76 Adataink - összevetve a táji kapcsolatok más vonatkozásaival is - azt sugallják, hogy a nyelvhatár széles sávja, geográfiailag lényegében az Északi-középhegység láncolata és az azt északról övező medencesor sajátos ütközőzónát jelentett a Felvidék és a magyar Alföld között, mintegy kiegyenlítve a felső részek „nyomását" és az alföldi „vákuumot", mindig megfelelő mozgást, információt átbocsátva, „átszűrve" azt mindenkori saját igényein. Ez azt is jelenti, hogy nem egyszerűen a történeti Felső-Magyarország 67 Zólyomi J., 1982.302-309. 68 Zólyomi J., 1982.309. 69 Palóc Múzeum Adattára 417. 9. Ezúton köszönöm meg Kapros Márta és Zólyomi József szíves segítségét. 70 Balossal., 1985. 86-87. 71 Nagy Molnár M, 1985. 143-144. Valamint gyűjtése: HOM Néprajzi Adattára 4743. 72 Ujváry Z, 1981. 58.; Hoffmann T., 1963. 313-314.; Dobosy L, 1982. 117.; Aggtelek környékéről: Molnár Á. (DENIA - Gömöri Archívum 224.), Szilicéről pedig Márkus Mihály gyűjtései (Etimológiai Adattár 587. 6.). 73 Sárközi Z., 1965. II. 324, 370.; Hoffmann T., 1963. 314-316. 74 Paládi-Kovács A., 1979. 388. 75 Paládi-Kovács A., 1982. 53. 76 Balassa /., 1964. 95-96.; Ikvai N, 1967. 125-126.