Viga Gyula: Utak és találkozások. Tanulmányok a népi kapcsolatok köréből (Officina Musei 10. Miskolc, 1999)

ELŐSZÓ

sokra vannak szorítva, kik helyüket folyton változtatják és a munkából a tavaszi mezőgazdasági munkálatok megindultával kilépnek.'''

24 Mocsáry Antal a gácsi posztógyárról jegyzi fel: „Néha 100, sőt 200 ember is dolgozik benne, télen több, nyáron pedig kevesebb."

25 Nézzünk meg néhány példát az éves munka és vándorlás ciklikusságára az északi hegyvidék különböző részeiről! A Zempléni hegyvidéken a férfiak nyáron kepébe jártak aratni, ősszel és télen pedig fát vágtak az erdőn.

26 Míg nyáron lent a szántóföldeken, addig télen fent az erdőkben voltak jobbak a munkaalkalmak.

27 A dél-gömöri falvakból ősszel, a termény betakarítása után indultak el az erdőre fakitermelő munkát keresni, s addig dolgoztak ott, amíg az első hó le nem esett. Tavasszal - a szántás-vetés után - június közepéig cserhántásra szegődtek el.

28 A Nógrád megyei Nőtincs szlovák eredetű lakosságánál külön is jól megrajzolhatók a férfiak és a nők éves munkavándorlásának ciklusai: a férfiak tavasztól őszig a helyi uradalomban végeztek mezőgazdasági munkát, majd ősztől tavaszig erdőmunkára mentek. Az asszonyok tavasztól őszig ugyancsak a helyi uradalomban vállaltak munkát, majd ősztől tavaszig a fővárosba és Vácra szegődtek cselédnek.

29 Ez a ciklikusság - persze a helyi adottságokhoz igazodva - jól megfigyelhető a felvidéki vándorárusok, vándoriparosok, fuvarosok éves tevékenységében, akik migrációjukat - leszámítva a legszélsőségesebb földrajzi adottságú helyeket - a helyi munkák éves rendjéhez igazították. Ahol a mezőgazdálkodás feltételei különösen mostohák s rendkívül szűkös a termőföld, ott az asszonyok veszik át a férfiak szerepét a mezőgazdálkodásban. Vagyis úgy tűnik, hogy az észak-magyarországi régióban, még a legmostohább földrajzi adottságú területeken is érvényesül a mezőgazdálkodás említett prioritása, s nem csupán a munkamigráció, hanem a termelés valamennyi formája ehhez az alaptevékenységhez igazodik. Nem feladata jelen tanulmánynak, hogy régiónk munkamigrációjának a történetét taglalja, s ez nem is indokolt, hiszen a téma históriai feldolgozásai jelentős részben éppen az északi hegyvidék népességmozgalma alapján rajzolták meg a jelenség hazai történetét.

30 Talán nem tévedünk, ha úgy gondoljuk, hogy egyes specializált tevékenységekkel történő vándorlás már a településtörténet korai szakaszában feltételezhető a régión belül, s a két szomszédos nagytáj, az Alföld és az északi hegyvidék között. A mezőgazdasági idénymunka gyakorlatára a 15. század végén már törvény is utal,

31 a 16. századtól pedig már aránylag jól adatolható megléte.

32 A felvidéki vándor aratók nyírségi jelenlétét irodalmi szinten említi a Magyar Simplicissimus,

33, s a feudális kor hivatalos írásbelisége is mind több nyomát őrzi, elsősorban a jobbágyi szolgáltatásként távoli földesúri birtokon végzett munkának.

34 Különösen érdekesek ebből a korból azok az adatok, amelyek azt igazolják, hogy - hasonlóan az árucseréhez - a munkásvándorlások sem szüneteltek a török korban, s hogy a hagyományos táji munkamegosztás törvényszerüsé24 Varga Gáborné (szerk.) 1970. 59. 25 Mocsáry L, 1826. II. 31. 26 Petercsák T., 1981. 51. 27 iff. BartaJ., 1977. 87. 28 Dobosi L., 1982. 116. 29 Saját gyűjtés, 1987. 30 Vö. Balassa, Rácz, Hoffmann, Paládi-Kovács idézett munkáit. 31 Balassa!., 1985. 25. 32 Ráczl., 1980. 44.; Hoffmann T., 1963. 337. 33 Idézi: Gunda B., 1984. 94. 34 A makovicai Rákóczi-uradalom jobbágyainak zempléni és tiszántúli munkáját említi: Paládi-Kovács A., 1979. 386. A zempléni szlovák és ruszin falvak lakói uraik hegyaljai birtokain végeztek robotszolgáltatást. Vö. Udvari!., 1988. 8.