Viga Gyula: Utak és találkozások. Tanulmányok a népi kapcsolatok köréből (Officina Musei 10. Miskolc, 1999)

ELŐSZÓ

kére jártak le a századelőn aratni, s mikor ott végeztek, akkor érett kasza alá az otthoni gabona.

18 A vegetáció s a termelés éves rendje gyakran többirányú kapcsolatokat eredményezett, ami nem csupán a változatos tevékenységi formákban nyilvánult meg, hanem abban is, hogy igen gyakran egy-egy település egyszerre volt kibocsátó és befogadó az idénymunkában (részletesen lásd alább). Például Szolnok megyéből a nyár elején kapásmunkárajártak be a napszámosok Gyöngyös és Eger környékére, nyáron a szőlővidék népességének egy része ment aratni a Tisza mentére és a Jászságba, majd ősszel újra az Alföldről vándoroltak fel, hogy bekapcsolódjanak a Mátraalja és Eger környéke szüreti munkáiba.

19 Tudunk arról is, hogy a hegyaljai mezővárosok szegényei olykor pl. a Bodrogközben vállaltak részes aratást, ahol - a rendszeres szőlőbeli munka mellett - kenyérszükségletüket megszerezhették. Az így kialakuló sajátos munkaláncolatra még kifejezőbb példát említ Hoffmann Tamás az Alföldre vándorló szlovákok kapcsán. „A kis szlovák hegyi falvak népe már márciusban útra kelt, hogy a Buda környéki szőlőkben a nyitás munkájában részt vehessen. Dolguk végeztével továbbmentek, a Duna-Tisza közén szegődtek el szénát kaszálni, majd aratni ugyanott. Aztán maradtak nyomtatni kétkezi munkásnak, ősszel a budai szőlőkben segítenek és késő ősszel térnek vissza falvaikig "20 ba. A vándormunkának az egész éves munkarendben elfoglalt helye, jelentősége természetesen az egyes kistájak termőhelyi adottságaitól, eltartóképességétől s az egyes jobbágy-, ill. parasztgazdaságok vagyoni helyzetétől (is) függött. A tehetősebbek számára gyakran csak 2-3 heti távollétet jelentett, s a család gabonaszükséglete egy részének megszerzésére adott lehetőséget, a nincstelenek számára pedig olykor szinte egész éves távollétet: tavasztól őszig a mezőgazdasági munkákban való részvételt, ősztől tavaszig pedig az erdőmunkán végzett napszámot. A mezőgazdálkodás éves rendjének meghatározó szerepe vonatkozott a más jellegű tevékenységre specializálódott vándormunkásokra is. Pl. a mecenzéfi földmunkások az otthoni vetés befejezése után, május elején szegődtek el a Hegyaljára, s június végéig dolgoztak: az aratásra visszamentek Mecenzéfre.

21 A mezőgazdálkodás éves ritmusának kardinális szerepe volt a domb- és hegyvidéki régió népességének egész tevékenységében. A legkülönbözőbb kiegészítő tevékenységet végzők is igyekeztek tavasztól őszig, legalább a nagy nyári munkák idején bekapcsolódni a mezőgazdasági termelésbe, legelőbb a betakarításba, ami a létfenntartás szempontjából meghatározó volt. Megfigyelhető ez még az iparban és a bányászatban munkát vállalóknál is. Fényes Elek a Miskolchoz közeli Hámor vasgyára és a diósgyőri papírgyár kapcsán utal rá, hogy az ipari üzemek népessége a téli időszakban szaporodik fel,

22 de sokak számára idénymunkát jelent a múlt században kialakuló nagy ipar- és bányatelepekre való elszegődés is.

23 Sokuknak csak az év egy részében jelentett munkát a bányászat is, s a nyári mezőgazdasági munkák idejére elvándoroltak. 1899-ben a Miskolci Kereskedelmi és Iparkamara jelentésében szerepel: „Bányáink ideiglenes munká18 Bakó Ferenc gyűjtése, 1951. Sárospataki Rákóczi Múzeum Adattára 55-109. 19 Csalog Zsolt kommentárja a Szolnok Megyei Néprajzi Atlasz (továbbiakban SZMNA) 128. kérdésköréhez. Damjanich Múzeum Néprajzi Adattára. Ezúton köszönöm meg Gulyás Éva és Szabó László segítségét. 20 Idézi: Paládi-Kovács A., 1979. 386. 21 Balossal., 1959. 291. 22 Fényes E., 1851. II. 84.; I. 262. 23 Vö. Sárközi Z, 1980.92.